A szavazóképes magyarok véleménye szerint e pillanatban kétség sem férhet ahhoz, hogy olyan politikai erő ne juthasson még egyszer hatalomra, amelyik arra használhatja a rendőrségét, hogy védtelenekre puskákkal vadásszon az utcákon. Az emberek ma már pontosan tudják, békés tüntetőket nem lehet végigverni a köztereken. Demokráciában nem létezik ok, ami miatt ki lehetne lőni a szemüket a nyílt utcán, kínozni őket rendőrkapitányságokon vagy porig alázni a fogdákká átalakított közintézményekben. 2006-ban a saját bőrükön tapasztalták a magyarok, hogy a balliberális politikai erők alkotta kormány utálja ezt a népet.
Ugyanakkor a demokráciát és a jogállamiságot tiszteletben tartó állampolgárként megvárták a választásokat, majd kétszer is úgy szavaztak, hogy az ilyen barbár cselekedetekre vetemedett pártokat a leghátrább sorolják a kormányzás lehetőségétől. És úgy döntöttek, hogy az a politikai erő, amelyik a leghangosabban tiltakozott és határozottan fellépett az emberi jogokat, a nyugati világ legfontosabb értékeit tipró magatartással szemben, egymást követően kétszer is kapja meg azt a kétharmados parlamenti többséget, amellyel alapvetően meg tudja változtatni azt a közjogi helyzetet, ahol ilyen megeshet.
Azóta sok minden történt, illetve történik ma is. Az emberek várakozásainak megfelelően, de annak ellenében is. Új alaptörvényünk van, és a folyamatos közjogi átalakulások alapvetően megváltoztatták, változtatják az emberek életét. Nagy ügyei oldódtak már meg az országnak, miközben újabbak keletkeznek, és persze továbbra is komoly feszültségek feszítik a társadalmat. A legsúlyosabb örökség a devizahitelesek sorsa, amely a kormányzati segítség mellett is akadályozza egyelőre a hatékony banki működést, illetve még mindig fenyegeti családok tízezreinek létét.
Ha valamilyen kérdésben, akkor ebben az érdekeiket hatékonyan képviselni tudó bankok és a jóval gyengébb civil társadalom is hiperaktív. Mindenki várja az utolsó felvonást, az elszámolást, amihez törvény készül. Ennek előkészítésébe erkölcsi alapon és a hatályos törvényeink miatt is be kell vonni az adósok érdekvédelmi szervezeteit, amelyek ezt egyelőre nem érzékelik. Sérelmükről és az egyeztetés hiányának veszélyeiről sajtótájékoztatón számoltak be a szervezetek. A nyilvánosság előtt panaszolták el, hogy – bár a 2010. évi CXXXI. törvény szerint – a kormánynak kötelessége a társadalmi egyeztetés a jogszabályok előkészítésében, ám ennek egyelőre semmi jelét nem látják. Mint fogalmaztak, „a törvényt előkészítő szakminisztériumnak minden új tervezetet és hatásvizsgálatát közzé kell tennie a honlapján, abból a célból, hogy személyek és különösen az érdekvédelmi szervezetek kifejthessék álláspontjukat, amelyet a kormány válaszával együtt a parlament elé kell tárni. Az elmúlt években nem történt társadalmi egyeztetés az új szabályok előkészítésekor az árfolyamrés és az egyoldalú kamatváltoztatás jogát megítélő törvény esetében sem. Várható, hogy a bankok ezen okból is támadják majd ezt a törvényt az Alkotmánybíróságnál és az unió intézményeinél. Mindez megismétlődhet az elszámolási törvény esetében is, akár az adósok részéről. A civilek a törvényesség betartását követelik, s azt, hogy a jogszabály tervezetét meg kell ismertetni a legteljesebb nyilvánossággal, hogy a társadalom véleményt nyilváníthasson és e véleményeket az előkészítők kiértékeljék.”
Az ajtó tehát, amelyen az adósokat képviselő szervezetek dörömbölnek, csak látszólag van nyitva. Mihamarább ki kéne tárni előttük, mert az idő nagyon sürget.
