Elemi erejű mélyütést vitt be Lentner Csaba közgazdász, egyetemi tanár, volt MIÉP-es képviselő, a jegybank által létrehozott egyik alapítvány kuratóriumi tagja azoknak, akik a kormányoldal részéről a Magyar Nemzeti Bank (MNB) függetlenségére hivatkozva tolnák el maguktól a pénzköltésekkel kapcsolatos botrányt. Lentnernek az Echo TV-ben elhangzott szavai ugyanis félreérthetetlenül összekapcsolják a Matolcsy György vezette intézmény alapítványainak vitatott tevékenységét a kormány politikai célkitűzéseivel. Bár ez az együttműködés már akkor vélelmezhető volt, amikor a parlamenti többség a saját maga által megalkotott alaptörvényt egy nap alatt áthágva törvénybe próbálta iktatni az alapítványi pénzek útjának láthatatlanná tételét a nyilvánosság elől. Mint ismeretes, az államfő és az Alkotmánybíróság közbelépett, így azóta sok mindent megtudhattunk arról, mire is költötte a jórészt a forint gyengüléséből keletkezett nyereségét a nemzeti bank. Az alapítványok működése jogi szempontból is vitatott, a pénzköltés számos eleme ettől függetlenül okkal háborítja fel a jó érzésű polgárokat. A botrányos gyakorlat védelmében felhozott érvek sorra megdőltek; személyi összefonódások, kusza rokoni kapcsolatok és offshore hátterű ügyletek övezik a különös és roppant bőkezű (köz)pénzosztást.
Igaza van G. Fodor Gábornak, a konzervatív mindenkinek megadja, ami jár. Matolcsy György szerintem is sokkal jobb elnök, mint elődje volt, az alapkamat csökkentése és a banki hitelezés ösztönzése helyes célt szolgált. És félreértés ne essék: azt is csak üdvözölni lehet, ha a kormány és a jegybank egyfelé húz (az MNB feladatai között a kormány gazdaságpolitikájának a saját eszközeivel történő támogatása is szerepel). Mindezek az erények azonban semmilyen területen nem mentesítik a Matolcsy-féle vezetést a szigorúan törvényes, ésszerű, erkölcsös és átlátható működés követelménye alól. Az intézménynek és vezetőjének hitelessége most csorbát szenved, amin a legkevésbé sem segít, ha Matolcsy György a tényeken alapuló kritikát, támadást is blöffnek nevezi, mint tette azt tegnap a parlamentben, illetve korábban a lapunknak adott interjújában.
Nem hinném, hogy a jegybank elnökéről pusztán a cinizmus páncélja pergetné le a bírálatokat, s a rokoni szálak, a száz (!) unokatestvér emlegetése ellenére azt sem, hogy korrupt lenne. Inkább az intézményi függetlenség törvényi kötelménél erősebb küldetéstudata vezérli, ami Lentner Csaba nyilatkozatából is kirajzolódik. Az oktatás megújításán, unortodox (bármit jelentsen is ez) műhelyek támogatásán keresztül az egész társadalom gondolkodását szeretnék befolyásolni, mégpedig azért, hogy a Fidesz minél tovább hatalmon maradjon. Matolcsy György tehát nem elszabadult hajóágyú, hanem szem a láncban; az pedig miért lenne baj, ha a terv végrehajtásán néhányan nagyot kaszálnak? Lényegében erről beszélt Lánczi András, a Századvég Alapítvány elnöke is legutóbb a HVG-nek, aki szerint egy politikai elképzelés végrehajtása az, amit mások korrupciónak látnak.
Mintha a Fidesz nem hinne már a szerves fejlődésen, tisztességes versenyen alapuló magyar polgárosodásban, ehelyett direkt állami beavatkozással, piacok durva újraosztásával, egyénekre szabott jogalkotással és támogatásokkal próbálna új elitet, „nemzeti” burzsoáziát teremteni. A terv végrehajtásának fontos eleme a propaganda, a társadalom meggyőzése. A jegybanki alapítványok botránya is ebben a keretben értelmezhető.
Feltéve persze, hogy Lentner és Lánczi nem blöffölnek.
