Azok ugyanis kimondják, hogy a szektorra kivetett közterhek csak az engedélyezési és igazgatási rendszer fenntartásának költségeit biztosíthatják, míg a percenként és szöveges üzenetenként két forintban megállapított adó a testület aggodalmai szerint „túlmutat majd” ezeken. A Nemzetgazdasági Minisztérium erre reagálva közölte, nincs is olyan jogszabály, ami a korábban példa nélküli telefonadó ügyét szabályozná, ezért készek az Európai Bíróság előtt megvédeni a költségvetési szempontból nem elhanyagolható forrást.
Az érdemi hír tehát mindössze annyi, hogy – és ez most sokkal élesebben látszik, mint például tavaly ez idő tájt, amikor a magyar államcsőd veszélyéről volt hangos a hazai és külföldi sajtó – az unió egyik tagországa vitatja Brüsszel véleményét, és kiáll az igazáért. Pontosan úgy, ahogy teszi ezt rajta, jelesül hazánkon kívül 26 tagállam több ezer ügyben. A siker természetesen kétséges, hiszen megtörténhet, hogy nem a magyar jogértelmezést osztják majd a közösség bírái. Ami – függően a döntés időpontjától – akár százmilliárdos visszafizetési kötelezettséget is eredményezhet. (A helyzet hasonló a 2012 végével kivezetett távközlési különadónál is.)
Mindazonáltal a balliberális oldalon már borítékolt „újabb kormányzati lebőgés” esetére érdemes megjegyezni: ha csak ideiglenesen befolyt pénzről van is szó, az hozzájárul az ország pénzügyi egyensúlyához, ami egyebek között az államadósság finanszírozását biztosító kötvénypiaci kamatokon is megmutatkozik. A felfoghatatlan mértékű profitot hosszú évek óta zsebre vágó szolgáltatókért hivatásszerűen aggódókat pedig emlékeztetjük: a közel azonos tarifáikkal ádáz versenyt folytató Vodafone, Telenor és Magyar Telekom lényegében egyszerre emelte árait, tavaly a telefonadó, korábban pedig a távközlési különadó bevezetése után. Az inflációt meghaladó mértékben. A távközlés egyébként napjainkban is a legjobban jövedelmező ágazatok között van; a KSH tavalyi évre vonatkozó adatai szerint az átlagbér – a vezérigazgató és a portás fizetését is figyelembe véve – közel duplája volt a bruttó 221 ezres nemzetgazdasági átlagnak. Ennyit a válságos időkről.
A témával kapcsolatos politikai közbeszédet teljes pompájában bemutatandó lássunk néhány gondolatot Kovács Lászlótól is! A korábbi adóügyi biztos azon merengett közleményében, hogy a távközlési válságadó miatti elmarasztaló döntés a francia és spanyol példa alapján biztosra vehető, és ugyanez a helyzet a telefonadóval is. Arra sajnos nem emlékezhetünk, hogy a szocialisták veteránja szót emelt volna 2004-ben Draskovics Tibor, a kor egyik gazdasági zsenije nevével fémjelzett áfa-visszatartási ügyben. Emlékezetes: az akkori pénzügyminiszter ukázára több tíz milliárd forintnyi forgalmi adót tartott vissza az adóhivatal hónapokon keresztül. Az akció folytán áthidaló kölcsön nélkül maradt kisvállalkozások tízezrével mentek tönkre. Az emiatti brüsszeli botrány elmaradt, Kovácsnak pedig bizonyára elég volt annyi, hogy a trükközésből mit sem éreztek a multik. Az áfát 8 milliárdos kamattal volt kénytelen visszafizetni az APEH.
– Hazai és nemzetközi politikai vitákat kell megvívnunk, amelyekhez immár van elég erőnk a korábbi 8–10 évben tapasztalható gyengeség után – fogalmazott a rezsicsökkentés kapcsán Orbán Viktor a szerdai kormányülést követően. Ideje megszokni, hogy nem feltett kézzel lépünk pályára.
Bodacz Péter
