Kit kellett eddig megmenteni? Először a végletekig eladósított államot, mert a két szocialista kurzus eredményeként minden egyes magyar lakosra 1,2 millió forinttal több tartozás jutott. Az adósságcsökkentéssel kikerülhetett az ország a kamatcsapdából. Ezt követte a költségvetés rendbehozatala: az ország bevételeit és kiadásait a bankadóval és a multinacionális nagyvállalatokra kivetett válságadókkal egy-két hónap leforgása alatt kellett egyensúlyba hozni. Hogy visszatérjen a bizalom és kikerülhessünk a pazarló gazdálkodás miatt ellenünk folyó túlzottdeficit-eljárás alól. Majd következett a felelőtlen devizahitelezés utáni romeltakarítás: a nemzetközi pénzügyi ellenállásba ütköző végtörlesztéssel, az árfolyamgáttal, a bankoktól fogcsikorgatva kialkudott könnyítésekkel és a Nemzeti Eszközkezelő létrehozásával. A konszolidáció folytatódott a megyéknél. Az ott felhalmozott adósságszolgálat szintén teljesíthetetlen volt: forintbevétel alig jelentkezett, és devizában álltak a lejárt hitelek, eközben a megyei fenntartású kórházak és iskolák számláit is sürgősen rendezni kellett. Az utolsó állomás a falvak és városok kimenekítése az adósságcsapdából, és remélhetőleg ennek a záróakkordja a főváros tegnapi kistafírozása.
Bárki bármit mond, az intézkedés elkerülhetetlen volt. Az önkormányzatok annyi adósságot görgettek maguk előtt 2003-tól, hogy annak már idén tömeges csődhullám lett volna a vége. Az ok a 2006-tól két hullámban lezajlott forráskivonás, amely nem párosult feladatok elvonásával. Az önkormányzati miniszter ekkor – nem árt tudni – Lamperth Mónika és Bajnai Gordon volt. A települések szorult helyzetükben először banki hitellel, majd kötvénykibocsátással igyekeztek túlélni a holnapot, illetve előteremteni az önrészt az uniós forrásokból megvalósítható fejlesztésekre. A kör azonban végül bezárult. A válság megtizedelte az iparűzési adót és megemelte a devizahitelek törlesztéseit. A települések tartozásának fele, kötvényeiknek pedig 80 százaléka (!) devizaalapú, a hitelek türelmi ideje pedig tavaly év végén lejárt, így sok helyen már csak hetek kérdése volt a csőd. Gondoljunk csak Esztergom és Szigetvár példájára! Először lekapcsolják a díszkivilágítást, majd bezárnak az alapfeladatok ellátásához nem tartozó intézményeket, ritkítják a közlekedési járatokat, az önkormányzati alkalmazottak késéssel kapják meg a bérüket Kérdés, hogy az adóssághalmaz 40-70 százalékának állami átvétele mennyire lesz fegyelmező erejű a városvezetésre.
Mivel törvényileg nem is szabályozták korábban, hogy 3200, eltérő helyzetű önkormányzat ugyanannyira felelős gazdálkodást folytasson, ezért az adósság konszolidálásakor tiszta lappal lehet és kell is indulni. Az új játékszabályok a következők: nincs eladósodás devizában ott, ahol forintban jelentkeznek a bevételek. Új költségvetést csak ugyanannyi kiadással lehet tervezni, mint amennyi a bevétel. Az uniós támogatású fejlesztések közül pedig csak azokra pályázunk, melyeket a település a későbbiekben képes lesz fenntartani.
És azok a jegyzők, akik felelőtlenül hozzájárultak egy-egy település tönkretételéhez, ne úszhassák meg a felelősségre vonást azzal, hogy – kihasználva a törvények kiskapuit – egy másik önkormányzathoz menekülnek át! Őket nem kell és nem is szabad megmenteni.
Szabó Anna
