Így hazudik Lendvai Pál

Sokak számára ő lett a tájékozódás forrása Európában – méltatta a tegnapi Népszabadságban Paul Lendvaival megjelent beszélgetés szerzője interjúalanyát.

Magyar Nemzet
2012. 11. 02. 23:01
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Képességek, a speciális helyzet kihasználása emel valakit ebbe a pozícióba; már csak az a kérdés, az évtizedek óta Bécsben élő és dolgozó Paul Lendvai mire használja a megragadott lehetőséget. Felelőssége nem csekély: korántsem mindegy, hogy Magyarországról érkezett véleményformáló értelmiségiként milyen képet fest szülőhazájáról. És félreértés ne essék: nem a politikai elfogultságait kérhetjük számon, hanem az általa elmondottak, leírtak igazságát, hitelességét.

Ha csak a tegnapi interjút nézzük, utóbbiakat illetően komoly kétségeink támadhatnak. Az Eltékozolt ország című könyve után most a vele készült interjúkötettel (Három élet) jelentkező Lendvai a magyar politikáról és sajtóról osztotta meg véleményét az olvasókkal. Mint annyiszor, a vezérmotívum a hazai szélsőjobb térnyerése, a kormányzó Fidesz erre adott elégtelen reakciója.

– Olyan náci jellegű ideológia, rasszista, antiszemita uszítás, mint itt, ott (az európai országokban – a szerk.) alig fordulhat elő – nyilatkozza. Nem valamely jobboldali véleménnyel szeretném agyonütni ezt az állítást, hanem az Orbán-kormány egyik kritikusát, a magyar és az európai viszonyokat jól ismerő BBC-tudósítót idézem. „A magyar neonácik többsége tapasztalataim szerint szelíd cica a német vagy a brit, a szerb vagy a horvát neonácikhoz képest. Ezzel a véleménnyel nem vagyok egyedül. A Die Welt című napilap idézett mostanában egy Budapesten dolgozó nyugati diplomatát, aki – mindkét ország ismeretében – kijelentette, hogy jóval erősebbnek érzékelte az antiszemitizmust a mai Németországban, mint a mai Magyarországon” (Nick Thorpe: Félelem, HVG, 2012/39. szám). Erre még lehet azt mondani, hogy két vélemény feszül egymásnak egy objektív mérőszámok híján nehezen eldönthető kérdésben. Ám néhány sorral lejjebb Paul Lendvai az interjúkészítő asszisztálásával nyilvánvaló hazugsággal igyekszik besározni a Fideszt. Azt állítja ugyanis, hogy amikor a parlamentben a szélsőjobb felemlegette a tiszaeszlári vérvádat, a kormányoldal hallgatott. Jóhiszemű tévedés kizárva, nem történt ez olyan régen, könnyen utána lehet keresni: a kormány, a történelmi keresztény egyházak és – a Jobbik kivételével – az összes parlamenti párt elhatárolódott az ominózus felszólalástól.

Ezek után különösen érdekes, hogy Lendvai arról értekezik, a rendszerváltás után a baloldali lapokban dolgozó „volt kommunista újságírók, szerkesztők tisztességes, liberális szellemben kezelték a híreket”, „az elmúlt 12-15 évben azonban végbement egy negatív fordulat a jobboldali médiabirodalomban, ráadásul régről ismert szereplőkkel is”. Az interjú pontosan megmutatta, milyen is az, amikor volt kommunisták tisztességes, liberális szellemben kezelik a híreket.

A hazugság az a habarcs, amely összetartja a világképüket; máskülönben felkenődne a valóság betonfalára. Ezért kellett női Gergényi Péterként azt mondania Heller Ágnesnek is Brüsszelben, hogy 2006 októberében nem is az történt, amit láttunk, ahogy a volt budapesti rendőrkapitány sem látott azonosítót „elhagyó” rendőreinél viperát. A balliberális médiaértelmiség küldetése kettős: hamis képet festeni Nyugaton Magyarországról, és hamis képet festeni Magyarországon a Nyugatról, ahol például olykor a kormánypolitika szintjén dúl az idegenellenesség.

A Népszabadság interjújának címe Lendvainak ez a mondata lett: Nem hagyom szó nélkül, ha szembeköpnek. Ezzel mi is így vagyunk.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.