A zavaros személyi, pénz- és egyéb ügyek már-már keresztapai hangulatot teremtve alaposan megtépázták a kormányváltó, Orbán takarodj!-ozók sorait. A baloldal sem késlekedik a szárnyas bombákkal: szakértők százalékokban vagy lélegeztetőgépekben és éhező gyermekek vajas kenyereiben igazolják az Orbán-kormány rémtetteit. Az ellenzéki politikusok részéről azért is nevetséges a kormány-ellenzék vita, mert oldaluk bármit ígérhet, mondhat, képtelenség ellenőrizni annak igazságtartalmát. Repkednek a milliárdok, és amilyen rigorózusan kérték számon az Orbán-kormány intézkedésein a hatástanulmányokat, forrásmegjelöléseket, olyan lazán ígérnek balról a nyugdíjasoknak patikapénzt, százezer forintos minimálbért, a gyermekéhezés megszüntetését, általános boldogulást, hipp-hopp, mert semmiről nem tudni, honnan s miből.
Azt ígérik, megszűnik a megosztottság, béke száll az országra, amibe csúnyán belezavar Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció demokratikus elnöke, aki durván fenyegetőzik, és demokratához méltatlanul ígérgeti, micsoda megtorlások veszik itt kezdetüket, ha Ők jönnek vissza a hatalomba. A csúcson az a politikus járt, aki nem bajlódott a számokkal, hanem győzelem esetére beígérte a német fizetéseket. A választások közeledtével minden párt igyekszik emelkedett hangot megütni, de az üzenetek alján mindig anyagi megfontolások vannak. Azok nagyrészt arról szólnak, hogy kinek mennyi pénzt adnak, ki mennyit kap az új elosztásból, kik az új kedvezményezettek. Emlékszünk még arra a választási jelszóra, hogy: Több pénzt az embereknek! Biztos, hogy a pénzen kívül más nem érdekli a magyarokat? Próbának itt vannak a Seuso-kincsek.
Szerda délután Orbán Viktor sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a magyar kormány visszavásárolt hét darabot a Seuso-kincsekből. A római Seusónak – aki a Balaton környékén lakott – készült a páratlan ezüst edénykészlet. A kincsek sorsa fordulatos, kalandos és nehezen rekonstruálható. A visszavásárlásra több kormány próbálkozása fulladt kudarcba, mert nem ismerték el Magyarország tulajdonosi jogát, és a kikiáltási ár is magas volt. Most hazatért belőle hét gyönyörű darab, és a gesztus, hogy Anglia kiengedte az országból, jelzi, újabb tárgyak vásárlására nyílhat lehetőségünk. Az értük adott tizenötmillió eurón kirobbant az internetes vita, és a riportereket is főképpen az ár izgatta. Magyarországon pénzről és árról vitatkozni álságos kötelesség. Az internetes fórumozók egyik része az összeget szétosztotta volna a szegények között, mások megetették volna belőle az éhező gyerekeket. Azon túl, hogy ez komolytalanság, hiszen senki nem gondolja, hogy a Blahán sorban állók a lencsefőzelék mellé kapnak még ötezer forintot, és ezzel vége a szegénységnek. Ugyanakkor kell hogy legyen a pénz mellett, alatt és mögött is valami. Az ajándék nemes volta, a gesztus.
Magyarország gazdag ajándékot kapott, a római kor egyik leggyönyörűbb ezüsthagyatékából szerzett vissza a kormány hét darabot. Itt elsősorban nem a pénz játssza a főszerepet, hanem azok a szépséges tárgyak, amelyeket az Országházban fognak kiállítani, hogy később a múzeumi negyed legszebb darabjaiként vonzzák ide a látogatókat.
