Tapasztalataim szerint nincs olyan ember, akit e cinizmusba hajló poén ne csiklandozna, és akiből ennek hallatán ki ne bukna egy jóízű kacaj vagy egy keserű nyerítés. Vagyis így vagy úgy, de a független igazságszolgáltatásba vetett hit súlyos kételyektől terhes. Mindenki úgy érzi, a bíróságok által hozott ítéletek igazságossága gyakran belefullad a jogi csűrcsavarba, s hogy hiába vannak fontos célok és elvégzendő feladatok, csupán jogszolgáltatás létezik, amely képtelen megnyugtató módon lezárni kulcsfontosságú vitákat. Talán nem kell folytatni a sort ahhoz, hogy belássuk: a bíróságok működését övezte közbizalom elengedhetetlenül szükséges a társadalom egészséges működéséhez, sérülése felmérhetetlen rombolást okoz az emberi viszonyokban.
Ezen a gondolatmeneten azért volt érdemes végigszaladni, hogy kellően értékeljük a magyar bíróság magatartását és precedensértékű döntését. A Kúria tegnap a sukorói telekcsere miatt kirobbant vitát zárta le végérvényesen. Azt, hogy Joav Blum – és a mögötte álló, Ronald S. Lauder nevével fémjelzett izraeli befektetési csoport – hiába tenyerelt rá egy értékes állami területre úgy, hogy eközben a közvagyont súlyos kár érte. Az ítélet amellett, hogy egy utolsó nagyot rávert a kezükre, tökéletesen világossá tette a károkozás mértékét, és az állam nevében mindenkor szerződők felelősségét.
Blum értéktelen pilisi és albertirsai, valamint az állam értékes Velencei-tó-parti telkének cseréjéről szóló szerződés semmisségét már mind az első-, mind a másodfokú bíróság kimondta. Először azért, mert Lauderék, illetve az állam oldaláról Gyurcsányék színlelt magatartással kötötték meg a szerződést az egyenlőtlen értékű ingatlanokra. Utána azért, mert megállapították: ennek a színlelt magatartásnak az volt a célja, hogy a felek az állami vagyonra kötelezően előírt versenyeztetési szabályokat megkerüljék. Az ügy itt véget is érhetett volna, ám Lauderék nem nyugodtak bele abba, hogy nincs igazuk. Felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be a legmagasabb jogi fórum elé. A Kúria pedig a tények értékelésében még tovább ment, s ítéletében azt is megállapította, hogy a felek – Lauderék és a magyar állam – szándékosan sértették meg a törvényeket.
Itt érdemes egy pillanatra megállni. Az SZDSZ-es politikus, aki a napokban újra felszínre került a neoliberális oldalon, szóval Kuncze Gábor miatt érdemes felidézni, hogy a szerződés megkötése idejében kik is vettek részt a tárgyalásokon, illetve kik képviselték a magyar államot, amely – mint tőle sokszor hallhattuk – rossz tulajdonos. Az izraeliekkel a Parlamentben tartott üzleti egyeztetésen részt vett Gyurcsány Ferenc kormányfő, a ma épp nemzetmentésre jelentkező Bajnai Gordon fejlesztési és gazdasági miniszter, illetve Tátrai Miklós, az állami vagyonkezelő vezérigazgatója. Utóbbi – Császy Zsolt volt értékesítési igazgatóval és Markó Andrea volt pénzügyminisztériumi államtitkárral együtt – büntetőügye épp most érett bírósági szakaszba. Felelősségük megállapítására nyilván hatással lesz a Kúria döntése.
Egy szó, mint száz, Sukoró ügyében a bíróság olyan ítéletet hozott, ami a hazai jogtörténetben igazi sikersztori. Olyan példaértékű döntést, amely a legalaposabban feltárt tények alapján született jogi aktus eredménye, s amely tökéletesen tükrözi a magyar társadalom igazságérzetét. Azaz győzött az igazság, fellebbezésnek helye nincs.
