Régi dicsőségünk
Bár a pozsonyi csatáról szóló források meglehetősen szűkösek, a történészek többek között egy mesélő kedvű bajor humanistának köszönhetően tudják, mi történt. Aventius kibővítette a kurta leírásokat, és a Bajorok története című kötetében 1554-ben közreadta információit. 907-ben Luitpold bajor őrgróf hadjáratot indított a magyarok ellen, hogy kiszorítsa Pannóniából az éppen megtelepedő honfoglalókat. Törekvéseit Gyermek Lajos keleti frank király tanácsadói is támogatták, seregeket küldtek segítségére, így viszonylag nagy haderővel kellett a magyaroknak Pozsony környékén szembenézniük. A nyugati seregek három oldalról támadtak, a déli bajor hadtestet a magyar könnyűlovasság kifárasztotta és tőrbe csalta, majd a folyón támadó második csapatot is legyőzte, tüzes nyilakkal gyújtotta fel a hajók többségét. Luitpold később érkezett, de ő sem bírt a nomád haditechnikát alkalmazó magyarokkal.
Hatalmas győzelmet arattak a honfoglalók, és talán ennek is volt a következménye, hogy 907 után 123 évig nem lépett magyar földre támadást fontolgató idegen katona.
