Gabriel García Márquez a banánültetvényeiről híres Aracatacában született 1927. március 6-án. A bogotai egyetem jogi karán „tanult”, illetve inkább olcsó kávéházakban múlatta idejét, olvasott és írt, majd 1950-ben végleg az újságírás és az irodalom mellett döntött.
Gabriel García Márquez regényei
Első regényét, A söpredéket barátai adatták ki 1954-ben, miközben ő Rómában az olasz filmművészetet tanulmányozta.
Márquez bebarangolta Európát, Magyarországot is felkereste, majd egy ideig Párizsban élt, ott született az Ezredes úrnak nincs, aki írjon című regénye.
1956-ban hazatért, feleségül vette gyermekkori szerelmét, Mercedes Barchát, akitől két fia született.
A család szinte állandóan úton volt: Márquez a kubai Prensa Latina hírügynökség munkatársaként Havannában, később New Yorkban, majd Mexikóban dolgozott, ott készült világhírű regénye, a Száz év magány is.
Megszületik a Száz év magány
Egy nyaralás során érezte meg, hogy végre rátalált saját hangjára, témájára, és 18 hónapig szobájába zárkózva csak írt és dohányzott.
Az 1967-ben elkészült Száz év magány a Buendía család misztikus, csodás története, az úgynevezett mágikus realizmus gyöngyszeme.
A regény páratlan sikert aratott, pillanatok alatt szétkapkodták, több tucat nyelvre lefordították, díjak özönével jutalmazták.
Márquez egy ideig Spanyolországban, majd a hetvenes évek végétől ismét Mexikóban élt. 1981-ben megkapta a francia Becsületrendet, abban az évben jelent meg az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája című kisregénye is.
1982-ben neki ítélték az irodalmi Nobel-díjat, az indoklás szerint „regényeiért és elbeszéléseiért, melyekben fantasztikum és valóság ötvöződik mesterien, és mert e sajátos képzeletvilágú művek révén ábrázolja földje életét és konfliktusait”.
Ebben az évben publikálta A guajáva illata című regényét is.
Kései munkái
Az ezt követő időszakban az írás mellett utazott, tanított és politizált. 1999-ben nyirokcsomórákot diagnosztizáltak nála, ekkor kicsit visszavonult, ám az írással nem hagyott fel: 2002-ben megjelent memoárja Azért élek, hogy elmeséljem az életemet címmel, 2004-ben a Bánatos kurváim emlékezete című regénye, 2010-ben a Nem azért jöttem, hogy beszédet mondjak című kötete.
Több művét is (Szerelem a kolera idején, Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája, Bánatos kurváim emlékezete, A szerelemről és más démonokról) megfilmesítették.
2009-ben ügynöke bejelentése nyomán felröppent a hír: Gabriel García Márquez halálos beteg, nem ír és nem publikál többé, búcsúlevelét az interneten is közölték.
Az író a maga heves, déli temperamentumával cáfolta a híreszteléseket, és „mást sem csinálok, mint írok” kijelentésével próbálta megnyugtatni az érte és természetesen a művészetéért aggódó publikumot.
Három évvel később testvére, Jaime jelentette be, hogy fivére időskori demenciában szenved és nem várhatók tőle újabb művek. 2014. április elején az író légúti fertőzéssel kórházba került, ezt követően gyorsan romlott az egészségi állapota.
Gabriel García Márquez 2014. április 17-én Mexikóvárosban hunyt el.
Szülőhazájában, Kolumbiában háromnapos nemzeti gyászt rendeltek el emlékére, a mexikóvárosi kultúrpalotában tartott gyászszertartáson a kolumbiai és a mexikói kormány tagjai, valamint az államelnökök is részt vettek, tisztelői kedvenc sárga virágaival és főműve, a Száz év magány jellegzetes motívumával, sárga lepkékkel búcsúztatták az írót. Emlékére a kubai Bayamo városában, a kommunista szigetország egyetlen panoptikumában felállították életnagyságú viaszfiguráját.
Márquez emlékezete
2014 novemberében a Texasi Egyetem a családtól megvásárolta az író értékes archívumát, amely több mint ötven év kéziratait öleli fel, köztük tíz könyvet, illetve azt a beszédet, amelyet a szerző a Nobel-díj átvételekor mondott 1982-ben. A gyűjteménnyel Márquez több írógépe és számítógépe, fotóalbuma és emlékkönyve is az egyetemhez került.
Három évvel később az intézmény a digitalizált gyűjtemény egy részét, 27 500 iratot – kéziratokat, jegyzetfüzeteket, leveleket és fényképeket – ingyen elérhetővé tette az interneten.
2016 májusában Márquez hamvait Mexikóból a kolumbiai Cartagena de Indiasba szállították, és a La Merced nevű régi kolostor udvarán emelt emlékműben örök nyugalomra helyezték. Ugyanebben az évben szülőhazájában az ötvenezer peso címletű bankjegyre az ő képmása került.
2024-ben, halálának tizedik évfordulójára, egy eddig kiadatlan regénye jelent meg Találkozunk augusztusban címmel, amelyben megtalálhatók Márquez munkásságának legfontosabb jellemzői: képzelőereje, nyelvezetének költőisége, elragadó elbeszélői stílusa, a megértés az emberek, élményeik és nyomorúságaik, de mindenek előtt szerelmeik iránt.
