A nem egészen tizenhárom perces, 1942-ben bemutatott kisfilmben – amelyet Bán Frigyes rendezett, operatőre Vass Károly – kétszer is elhangzik Karády előadásában De Fries Károly zeneszerző és Kovách Kálmán dalszövegíró Valahol Oroszországban című szerzeménye. A film cselekménye szerint ugyanis a Karády által alakított ünnepelt művésznőt felkeresi a szabadságát éppen befejező, a frontra visszatérni készülő hadnagy (Pataky Jenő), aki arra kéri, hogy a rádióban énekeljen neki és társainak egy dalt. A művésznő eleget tesz a kérésnek, majd miután a katona megsebesül a fronton, meglátogatja őt a kórházban, ahol közkívánatra ismét előadja a számot. 

Sokan hitték, hogy az említett jelenet felvétele valóban egy katonai kórházban készült. Valójában a Hunnia Filmgyár stúdiójában forgatták. Karády akkoriban – korának legnagyobb magyar dívájaként – több művésztársához hasonlóan ténylegesen ellátogatott katonai kórházakba és énekelt a sebesült katonáknak. A fronton azonban sosem járt, Kiss Manyival és Dajka Margittal ellentétben, akik mindketten ott ismerték meg későbbi életre szóló szerelmüket, a Nyúl úrként emlegetett katonát, Bakonyi Jánost, illetve Lajtos Árpád őrnagyot.

 – fejtette ki Kurutz Márton, a Nemzeti Filmintézet Filmarchívumának munkatársa. A szakember arra is kitért, hogy akkoriban számos híres színésznőt felkértek arra, hogy énekeljen a sebesült honvédeknek a hadikórházakban.  

Sőt, amint azt korabeli filmhíradók is megörökítették, a sebesült katonák számára több alkalommal rendeztek úgynevezett kívánsághangversenyeket. Ezeken a nagyszabású rendezvényeken, amelyeknek színházak, varieték és cirkuszok adtak otthont, az akkori magyar művészvilág színe-java fellépett. 1943–44-ben két film is készült, Magyar kívánsághangverseny címmel, amely megörökíti ezeknek a gáláknak a hangulatát.  

Karády a Valahol Oroszországban mellett több hasonló rövid produkcióban is szerepelt. A Tábori levelezőlap megindítóan szép dala (Jó éjt, drága kis hadnagyom!) a díva előadásában szintén a kor egyik ikonikus slágerévé vált. De Karády Katalin volt a főszereplője A hangod elkísér című kisfilmnek is, ami csak a nyolcvanas években került elő. Írója, Korányi Éva Mária fiatal lányként az édesapjától kapta „ajándékba” azt a lehetőséget, hogy az általa írt történetet a Hunnia Filmstúdióban, a kor ünnepelt sztárjának főszereplésével megfilmesítsék. A film negatívja és kópiái is az ő lakásában vészelték át az ostromot és a sztálinizmus sötét esztendeit.

A kor másik ünnepelt művésze, Mezei Mária főszereplésével forgott a Csillagfénynél című alkotás, amelyben a Tábori levelezőlaphoz hasonlóan az otthon maradt feleség énekel altatódalt a kisfiuknak a fronton küzdő édesapáról. A filmben megjelenik a fronton harcoló édesapa is, aki éjszaka ugyancsak a csillagokat nézve a családjára gondol. Érdekesség, hogy pár hónappal később a politikai érdekekhez igazítva átvágták és egészen más színezetet adtak a filmnek. A biztonság kedvéért egy feliratot is illesztettek elé, amely szerint a férfi már nem a Magyar Királyi Honvédség egyik katonája, hanem haladó szellemű öntudatos vitéz, aki a felszabadító csapatokkal együtt harcol a németek ellen.  

A soundie műfajt, vagyis az olyan rövidfilmeket, amelyek középpontjában híres zenekarok, népszerű előadók ismert számai állnak, az amerikaiak találták ki: – Tulajdonképpen klipet készítettek a legnagyobb slágereikhez. Ezek azonban komplett, filmszerű előadások voltak, olykor még kerettörténetet is írtak a dalokhoz. A zenei videók előfutárának tekinthető műfaj Magyarországra is eljutott, és a háború alatt propagandacélokra is használták – magyarázza Kurutz Márton, aki felidézte a Sárdy Jánossal forgatott, a távházasság intézményét népszerűsítő Tábori muzsikaszó című filmet is. Ez arról szól, hogy egy menyasszonyt és egy vőlegényt elszakít egymástól a háború. A fiú kikerül a frontra, a lány pedig otthon marad, a hátországban. Megszervezik, hogy egy adott óra adott percében a fronton a katona megjelenik a tábori lelkész előtt, és itt a hátországban pedig ugyanakkor a család és a menyasszony is. Egyszerre mondják ki az igent, és onnantól kezdve házasságban élnek. Mindebben az a legszörnyűbb, hogy ez a valóságban is megtörténhetett.

Kurutz szerint az amerikai soundie-khoz a Chappy zenekarral készített magyar változatok álltak leginkább közel. Ők voltak akkoriban az egyetlen nagy hazai big band, így nem meglepő, hogy hatalmas népszerűségnek örvendtek. Sajnos sok elveszett az akkoriban készült kisfilmek közül. Ilyen a Don-parti karácsony is, Bulla Elma filmje, amelynek a létezéséről csak a plakátjának köszönhetően tudunk. 

Biztos sokan emlékeznek A tizedes meg a többiek című filmből arra a jelenetre, amikor a grófnak álcázott Darvas Iván otthon ülve várja a németeket, miközben gramofonról egy édes-bús dal szól. Annak a számnak a címe Ne sírj utánam, kedvesem, előadója pedig Ráday László, aki az azonos című, és sajnos azóta elveszett háborús kisfilm főszerepét játszotta. 

Rácz Vali, a kor egyik leghíresebb dizőze háborús kisfilmben nem szerepelt ugyan, a katonák és az itthon maradottak körében hihetetlenül népszerű lemezei viszont sorozatban jelentek meg ezekkel a címekkel: Ukrajnában, A kedvesem katona, Szürke kaszárnya kapuja előtt vagy a Tábori posta 26/3, amely a Royal Revüszínház (a mai Madách színház helyén) kívánsághangversenyének kiugró sikere volt. Karády Valahol Oroszországban című dalát vele is lemezre vették, csakúgy, mint a másik dizőzlegenda, Nagykovácsi Ilona háborús slágerét, a Márikámat. Nagykovácsin kívül Kelly Anna volt az az énekesnő, akit a háború után elsősorban katonadalai (Majd, ha visszajöttök megint, Viszontlátásra, hadnagy úr!, Féltelek, Péterkém) miatt bélyegeztek meg. Lényegében mindketten ennek a rövid időszaknak és e néhány slágernek eredményeként kerültek olyan tiltólistára, amely karrierjüket teljesen derékba törte.

A sok-sok háborús témájú akkori rövidfilm és dal közül mégis a Karády Katalin közreműködésével készültek maradtak meg leginkább a köztudatban. Korának legnagyobb sztárja volt, ugyanakkor megjárta a legnagyobb mélységeket is. Talán éppen ez volt titokzatos vonzerejének egyik kulcsa. A megélt nehézségek hatással voltak a személyiségére is: zárkózottá, elérhetetlennek tűnővé tették. Ez a rendkívül vonzó titokzatosság a filmjeiben alakított karakterekből is sugárzott. Szenvedélyes, rejtélyekkel teli személyiségével, mély, érzéki hangjával más volt, mint a többi akkori színésznő. 

Semmit nem lehetett tudni a magánéletéről. Erre még akkor is nagyon vigyázott, amikor már Amerikában élt. Csupán mendemondák keringtek róla, de az igazságot csak kevesen tudták. Az emberek, különösen a férfiak, sokáig a tenyerükön hordozták. Aztán a háború alatt és után persze fordult a kocka. Mivel nagyon sok zsidó származású barátja volt, akikkel nem volt hajlandó megszakítani a kapcsolatot, ráadásul nyíltan kapcsolatban állt Ujszászy István tábornokkal, a magyar hírszerzés és kémelhárítás vezetőjével, teljesen ellehetetlenítették. Kémkedés vádjával letartóztatták, filmjeit és dalait pedig betiltották. Ő maga Brazíliába, majd az Egyesült Államokba költözött, itthon pedig az 1970-es évek végéig szinte még a nevét sem szabadott kiejteni. Ekkoriban azonban a Halálos tavasz vetítésével ismét berobbant a köztudatba, és azóta is a reneszánszukat élik a művei. Olyannyira, hogy dalainak számos mai feldolgozása születik. A Valahol Oroszországban című dal – amelyet a háború alatt a többi Karády-műhöz hasonlóan betiltottak – nemcsak a Hamvadó cigarettavég című filmben hangzik el Nagy-Kálózy Eszter előadásában, de a közelmúltban a PG Csoport nevű zenekar is feldolgozta a Csak háború ne legyen! című albumának különlegességeként.