Ha nem lenne olyan drámai az európai politikai helyzet – amikor talán már csak egy lépésre vagy pisztolylövésre (lásd Gavrilo Princip) vagyunk a harmadik világháborútól –, akár örvendezhetnénk azon, hogy alighogy ratifikálta a magyar parlament Svédország NATO-csatlakozását, a svéd miniszterelnök azonnal helyretette a NATO egyik atomhatalmának első számú vezetőjét.
Macron elnök ugyanis az Ukrajna megsegítésére általa összehívott párizsi válságértekezleten hétfőn kijelentette: nem szabad kizárni azt a lehetőséget, hogy a NATO szárazföldi csapatokat küld Ukrajnába, mert szerinte bármilyen eszköz bevetésére szükség lehet, hogy Oroszország ne nyerhesse meg ezt a háborút.
Nos, erre úgy reagált Ulf Kristersson, hogy
ha Emmanuel Macron katonákat akar küldeni Ukrajnába, akkor küldjön franciákat, de az egész NATO nevében ne beszéljen.
Hozzátette, hogy svéd katonák nem mennek Ukrajnába, ez a kérdés nincs napirenden. Ezzel máris egy platformra került újdonsült NATO-szövetségesünk hazánkkal, és örömünket csak tetézi, hogy számos más európai vezető is kapásból határozottan visszautasította ezt a lehetőséget. Például – a mégoly Zelenszkij-barát és Putyin-ellenes – Németország védelmi minisztere is azt mondta, hogy „a bakancsok a földön” nem opció. Sőt az oroszfóbiától szabadulni (jórészt történelmi és néplélektani okból) nem képes
Lengyelország harcias miniszterelnöke is kijelentette, nem tervezi katonai egységek küldését Ukrajnába, miként a cseh és a szlovák kormány sem. Örülhetünk, legalább ebben a kérdésben helyreállt a V4-ek konszenzusa.
Az is megnyugtató volt, hogy Jens Stoltenberg főtitkár – aki pedig nem győzi hangsúlyozni, hogy Ukrajnának a NATO-ban van a helye, de amíg nem, addig is pénzzel, paripával és fegyverrel támogatják Kijevet az agresszor Oroszország ellen – szintén megerősítette, hogy a NATO nem tervez csapatokat küldeni a háborúba, egyúttal stratégiai nyugalomra intette a „stratégiai bizonytalanság” fenntartásáról (jelentsen ez bármit is) hadováló Macront.
A francia elnök elképesztő felvetése a NATO-tagországok többségéből heves ellenreakciót váltott ki, ami csak helyeselhető. Habár ez képmutató magatartás, mert ugyanezen országok, pontosabban kormányaik – Magyarország és Szlovákia kivételével szinte mindannyian – háborús lázban égnek, és egyre több fegyvert és lőszert szállítanak az ukrán kormánynak.
(Amelyeknek nagy része viszont nem jut el a fronton harcoló ukrán katonákhoz.) De a háborúpárti vezetők most láthatóan megrettentek és visszakoztak, mert nyilvánvaló, hogy – mint az orosz elnök szóvivője is kinyilvánította – harcoló alakulatok telepítése Ukrajnába nemcsak valószínűvé, hanem elkerülhetetlenné tenné az Oroszország és a NATO közötti katonai konfliktust. Ami már tényleg a harmadik világháborút jelentené, tehetjük hozzá minden túlzás és riogatás nélkül.
