Az őszinte miniszterelnök-jelölt tehát arról ismerszik meg, hogy nem hazudik magának nyelvvizsgát, ha megmukkanni sem tud más népek nyelvén, nem hazudik magának doktori címet, aminek alapvető feltétele a már említett nyelvvizsga, és bátran megmutatja a szakdolgozatát, aminek hiányában diplomát sem kaphatott, nemhogy „adjuntkus”, pardon, adjunktus lett volna bárhol. Láttunk már persze olyat, hogy szőrén-szálán eltűnt egy borászati remekmű, amit azóta sem talál szerzője, mégis a szakadék szélére kormányozhatta hazánkat. De ne feledjük, hogy ezt a becstelen brigantit kegyetlenül elzavarták a választópolgárok, amikor kiszivárgott, netán kiszivárogtatták, hogy büszkén, kérkedve számolt be elvtársainak hazugságairól, amivel visszahozta a sz…rból a kormányzást, átverve az egész országot. Ja, hogy épp most szándékozik visszatérni? És most is sunyin, a háttérből rángatva bábjai madzagjait? Sajnos, nekünk ez jutott.