Antall Józsefet is a szuverén nemzeti politika miatt támadták

Az 1993. december 12-én elhunyt Antall József halála után harminc évvel egyértelmű: életműve nem merült feledésbe, a legfontosabb kérdésekben a mai napig azon a nyomvonalon halad az ország, amelyet ő jelölt ki tragikusan rövid miniszterelnöksége idején. Három évtized elteltével az is kijelenthető, hogy hasonló támadásoknak volt kitéve, mint az utána következő polgári kormányok.

2023. 12. 12. 5:21
Antall József
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A sors fintora, hogy valójában éppen azoknak a világuralmi terveket dédelgető baloldali globalista politikai köröknek és hazai kihelyezett tagozatainak volt az útjában, mint amelyek ma is megakasztani igyekeznek minden létező inkorrekt eszközzel Magyarország fejlődését. 

Nemzetközi összehasonlításban is szokatlan körülmény, hogy sokszor személyükben sem változtak azok a politikai szereplők, álcivil, aktivista szervezetek, akik ma is megpróbálják ellehetetleníteni a nemzeti polgári erők sikerét,

mint akik az első szabadon választott kormány és feje, Antall József ellen mindent, beleértve a külföldi nyomásgyakorlást, pénzügyi zsarolást, bevetettek. 

Antall József
Antall József felszólal az Országgyűlésben. Előtérben Göncz Árpád és Sólyom László. Fotó: MTI

 

Elhallgattatva

Igaz, talán a mostani, szélsőségesen ellenséges viszonyokkal ellentétben abban az időben még lehetett egyes össznemzeti kérdésekben konszenzust kialakítani az Országgyűlésben, a közéletben. Negyven év kommunista pusztítás, szovjeturalom után viszont sokkal rosszabb gazdasági helyzetben kellett vezetnie az országot az akkori rendszerváltó kabinetnek. Nagy siker volt, hogy nem omlott össze a gazdaság. 

Másrészt tagadhatatlan, hogy az akkori, még valóban jobbközép, európai konzervatív, kereszténydemokrata pártok részéről nem érték nemtelen támadások, mint mai utódait, a jelenlegi kabinetet.

Nem is kell másra utalnunk, mint hogy Margaret Thatcher brit miniszterelnök, Helmut Kohl német kancellár, George Bush amerikai elnök vagy Jacques Chirac későbbi francia elnök fémjelezte a világ jobboldali politikai elitjét. 

Természetesen azért már abban az időben is heves támadások jártak az emancipáltan polgári, jobboldali, őszinte politizálásért. Elegendő, ha azokat az elhallgattatási akciókat, kísérleteket említjük, amikor egészen abszurd módon még a közszolgálati médiában is letiltották a megszólalásait. Mindmáig példátlan, Guinness-rekordok könyvébe illő felháborító eset volt, amikor az akkoriban értelemszerűen monopolhelyzetben lévő közszolgálati Magyar Televízió a labdarúgó BEK-döntő kezdetére való hivatkozással 

nem közvetítette élő egyenes adásban 1990. május 23-án az első szabadon választott magyar kormány ünnepélyes eskütételét az Országgyűlésben. Hihetetlen módon Antall József frissen megválasztott miniszterelnök beszédét sem láthatta az ország lakossága.

Pár hónap múlva megismétlődött a kormányfő beszédének letiltása. Szeptember végén a miniszterelnök a Magyar Televízióban fel akarta tárni az ország valós, az utolsó kommunista kabinettől megörökölt gazdasági helyzetét, s a nemzet előtt álló feladatok embertelenül megterhelő nehézségeit. 

Hankiss Elemér, az új tévéelnök egy demokráciában elképzelhetetlen módon nem engedte adásba Antall József beszédét. Azzal a komolytalan, légből kapott indokkal támasztotta alá a diktatórikus döntést, hogy miután Göncz Árpád köztársasági elnök nem szólalt meg, így szerinte sérült volna a kiegyensúlyozott tájékoztatás alapelve.

Jellemző a rendszerváltozás időszakának ellentmondásosan opportunista viszonyaira, hogy a köztévé elnökét Antall József javaslatára nevezték ki úgy, hogy Csurka István volt Hankiss Elemér szociológus egyik fő támogatója a posztra. Kiválóan illusztrálja, mennyire igaztalanok, minden valóságalapot nélkülözők voltak az Antall autokratikus, túl merev vezetési stílusával kapcsolatos rágalmak, hogy amikor az év végén elfogadásra ajánlotta a rendszerváltozás utáni első költségvetési törvényjavaslatot, 

hangsúlyozta a T. Házban: a parlamentáris szokásoknak megfelelően az ellenzéktől nem várja el, hogy az igen gombot nyomja meg. Kifejtette: „Az ellenzék azért politikai ellenzék, hogy kontrollt gyakoroljon, kritikát és bírálatot mondjon”.

 

A paktum

Itt kell megemlékeznünk az 1990. április 29-én megkötött úgynevezett MDF–SZDSZ-paktumról, amely azóta viták kereszttüzében áll, és a hazai jobboldalon is képtelenek sokan mindmáig felismerni ennek hatalmas közjogi jelentőségét. 

Valójában ugyanis az utolsó kommunista kormány időzített bombájának, szinte kikerülhetetlen taposóaknájának hatástalanításáról volt szó, miután sok lényeges, a demokratikus működéshez elengedhetetlen törvényt kétharmados többséghez kötöttek.

Ilyen volt többek között abszurd módon az állami költségvetés elfogadása, amelyhez elengedhetetlen lett volna az ellenzék jelentős részének igen voksa, amire illuzórikus lett volna számítani. Könnyen belátható: az új kormány gyors bukásra volt ítélve. 

Ha Antall József nem állapodik meg a választáson második legerősebb párttá vált SZDSZ-szel egy sor kétharmados jogszabály felessé tételében, legkésőbb 1991 elején, a költségvetés el nem fogadása után gyorsan megbukott volna a kormány, s feltehetően új választást kellett volna kiírni, amely nagy eséllyel a pártállami erők visszatérésével zárult volna.

Ennek a közvetlen veszélye hárult el az MDF és az SZDSZ egyezségével, vagyis az ország kormányozhatóságához nélkülözhetetlen alkotmánymódosítással. A paktum alapján foglalták az alkotmányba a kormány stabilitásának biztosítékát, a konstruktív bizalmatlansági indítvány intézményét. Ez azt jelenti, hogy a miniszterelnököt csak az új jelölt egyidejű megválasztásával lehet leváltani. Javarészt ennek köszönhető, hogy a volt szovjet fennhatóságú államok közül egyedüliként nálunk nem kellett egyszer sem előre hozott választást tartani. Mindezért cserébe az MDF hozzájárult Göncz Árpád államfővé választásához.

Az SZDSZ morális karakterét világítja meg, hogy Antall József ragaszkodott annak a Göncz Árpádnak a személyéhez a szabad demokratákon belül, aki azután a taxisblokád idején, majd a rádió- és tévéelnökök kinevezése kapcsán elárulta őt és a jogállamiságot is.

Képzeljük csak el, mi történt volna, ha a kétharmados többség előállításának kényszere miatt Antall József MDF-ének nagykoalícióra kellett volna lépnie a szélsőséges SZDSZ-szel! Mi maradt volna a rendszerváltozásból és az országból már egy-két éven belül?

Göncz Árpád; Gorbacsov, Mihail; Antall József; Somogyi Ferenc

Göncz Árpád ideiglenes köztársasági elnök, Mihail Gorbacsov szovjet elnök és Somogyi Ferenc külügyminisztériumi közigazgatási államtitkár társaságában a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének moszkvai ülésén 1990. június 7-én. Fotó: MTI/Kovács Attila

 

Soros és a puccs

Soros Györgynek és az internacionalistáknak már akkor is mániája volt a gyenge kormányok létrehozatala, hogy azok ki legyenek szolgáltatva a tőkeerős globalistáknak, nekik.

Nem véletlen, hogy az álfilantróp, jobboldal- és nemzetgyűlölő milliárdos a magyar államadósságot is fel akarta volna vásárolni, ami után elvesztettük volna a szuverenitásunkat. Antall József és kormánya nem ült fel a szirénhangoknak, és határozottan elutasította az ajánlatot.

Ezzel természetesen magára haragította a spekulánst, aki amúgy is rossz szemmel nézte a konzervatív oldal térnyerését Magyarországon.

További szembetűnő párhuzam a mával, hogy akkor is azt mondták sokan: ez a kormány úgyis megbukik, és mindent meg is tettek az ügy érdekében.

Hogy ez nem sikerült, és Antall József, majd halála után utóda, Boross Péter végigvitték a ciklust a belső puccsok és külföldi buktatási kísérletek ellenére, hatalmas eredmény volt.

Már eleve irdatlan, több mint húszmilliárd dolláros adóssággal vehette át a kormányrudat, aztán október végén jött a taxisblokádként emlegetett puccskísérlet. A szovjetek leállították az üzemanyag-szállításokat,

ezért drasztikusan fel kellett emelni a benzin árát. Október 25-én este megindult a taxisok országos tiltakozó megmozdulása, majd a fuvarosok napokig blokád alá vették az egész országot.

Az SZDSZ nyíltabban, az MSZP valamivel burkoltabban támogatta a törvénysértő akciót.

A válság lezárására Antall József súlyos operációja után, kórházi betegágya mellől adott tévéinterjút, megszólítva az egész társadalmat. Ez az úgynevezett pizsamás interjú azért volt nagy hatású, mert

rájöttek az emberek, hogy van egy olyan miniszterelnökük, akire még akkor is lehet számítani, és tudja, mit kell tenni, amikor mindenki más beteget jelentene.

Sokan elfelejtkeznek róla, hogy

1991 nyaráig még itt voltak a megszálló szovjet csapatok,

ami korántsem holmi protokolláris jelenlét volt. A szovjetek azzal fenyegetőztek, hogy nem vonulnak ki, ha nem kapnak pénzt az úgymond itt hagyott javakért, valójában agyonszennyezett romokért. Horn Gyula későbbi MSZP-s miniszterelnök is szorgalmazta, hogy csak fizessünk nekik.

Antall nagy sikere volt, hogy egyetlen fillért nem adtunk, mégis elhagyta hazánkat az utolsó szovjet katona 1991. június 19-én. 

 

Nemzetközi tekintély

Amikor a nyugati baloldalon ma nem képességek, hanem politikaiaktivista-érdemek alapján választanak ki vezetőket,

különösen szokatlanul hathat, hogy Antall József tudása, felkészültsége révén lett nemzetközileg elismert politikus.

Antall József
Antall József  Margaret Thatcherrel, Nagy-Britannia miniszterelnökével a Kossuth téren 1990. szeptember 18-án. Fotó: Németh Ferenc

Már 1989-ben kitűnt az Ellenzéki Kerekasztal, majd az MSZMP-vel és szatellitszervezeteivel folytatott Nemzeti Kerekasztal tárgyalásokon, ahol a viták megnyerésében jeleskedett. Nem volt kérdés, hogy Antall a legalkalmasabb személy az MDF elnöki posztjára, majd a miniszterelnök-jelöltségre.

Ő tett javaslatot 1990. június 7-én a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének moszkvai ülésén a katonai paktum megszüntetésére, amelyre nagy meglepetésre Mihail Gorbacsov is rábólintott.

Főként magyar kezdeményezésre írták alá a KGST tagállamai a szervezet megszűnését 1991. június 28-án is. Szeptember végén Antall József a kelet-európai vezetők közül elsőként tett látogatást a NATO brüsszeli főhadiszállásán, ahol Manfred Wörner főtitkárral tárgyalt a közvetlen diplomáciai kapcsolat felvételéről. Ez vezetett ahhoz a folyamathoz, amelynek nyomán a 90-es évek végére teljes jogú tagjai lettünk a NATO-nak. Szintén nagy eredmény volt, hogy 1991. december 16-án Brüsszelben a térségből elsők között írták alá Magyarország társulási szerződését az Európai Közösséggel, ami mai teljes jogú uniós tagságunkhoz vezetett.

Máig tartó kihatása van annak továbbá, hogy 1991. február közepén Budapesten és Visegrádon a magyar kormány, illetve Antall József kezdeményezésére magyar–lengyel–csehszlovák csúcstalálkozót tartottak, amellyel útjára indult kezdetben a V3-, majd Szlovákia önállósulásával a V4-összefogás.

 

Megérezte a jövőt

Antall Józsefnek is sokkal nagyobb volt a nemzetközi tekintélye tehetsége, munkássága révén, mint amit az ország mérete indokolt. Olyan erős fundamentumot tudott teremteni, amelyre a következő konzervatív kormányok építkezhettek.

Antall József
Antall József  a parlament plenáris ülésén 1990-ben. Fotó: MTI

Előre látott egy sor későbbi fejleményt. Az Európai Demokrata Unió (EDU) és a Nemzetközi Demokrata Unió (IDU), az Európa és a világ konzervatív, kereszténydemokrata pártjait tömörítő két szervezet budapesti konferenciáján

1993. szeptember elején kijelentette: senki előtt nem lehet kétséges, hogy a jobb- és baloldali szélsőségek egymást támogatják. Arról is beszélt, hogy a világ modernizációja bolsevista-szocialista modelljének kudarca után a valamiféle radikális, baloldali-liberális modell éppúgy kudarcra van ítélve.

A jövőbe látott.

Borítókép: Antall József és Helmut Kohl német kancellár (Fotó: MTI)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.