Marvel kapitány, vagyis Carol Danvers (Brie Larson) képességei hektikusak. Véletlenszerűen elteleportál különböző helyekre, és nem érti, miért. Kiderül, hogy Ms. Marvel, azaz Kamala Khan (Iman Vellani) és Monica Rembau (Teyonah Parris) is hasonló problémával küszködik, konkrétan egymás helyét veszik át, ha használják az erejüket. A három hős összefog, hogy megoldják a rejtélyt.
Mindenekelőtt érdemes kicsit elmélyülni a Marvel-jelenség hanyatlásában. Szó nincs róla, hogy a kutyát nem érdekli már a széria, továbbra is az egyik legnagyobb brandről beszélünk, ám tisztán érződik, hogy az őrület és az érdeklődés folyamatosan alábbhagy. Ennek több oka van.
Az eredeti figurákat váltó új arcok kevésbé érdekesek, Feige nem érti, hogy a másik nem, vallás, bőrszín beemelése nem jelent rögtön minőségi karaktert, egy jellemet fel kell építeni.
Szintén nem elhanyagolható a töméntelen mennyiségű tartalom, amit a stúdió a nézőkre zúdít. Az hagyján, hogy a Marvelek a 33. MFU-produkció, de bő másfél év alatt nyolc sorozat látott napvilágot. Ezt egy vérbeli rajongó is nehezen követi, nemhogy egy olyan ember, akinek szimplán jólesik olykor egy-egy ilyen könnyed, színes-szagos kaland. A harmadik ok a legegyszerűbb: a színvonal. Tény, hogy nehéz sokadszorra újat mondani ebben a műfajban, de a biztonsági játék egyre unalmasabb, az újítások pedig rendre rosszul sülnek el. Azért volt szükség ezen pontok felsorolására, mert mindegyik megtalálható a Marvelekben.
Az egymással helyet cserélő hősök alapötlete nem rossz, ki lehet hozni belőle egy dinamikára, összhangra fókuszáló sztorit, melynek során a három főszereplő egymást és önmagát is jobban megismeri. A nem túl acélos új Kampókéz-folytatást jegyző Nia DaCostának és stábjának azonban ennyi nem volt elég. Kellett egy antagonista, aki a népét kívánja megmenteni, így mindenkin átgázol a célja eléréséhez. Ő Dar-Benn (Zawe Ashton), akinek motivációja még érthető is lenne, de annyira sekélyes tucatgonosz, hogy pillanatok alatt elfelejtjük.
Sajnos a címszereplőkkel sem sokkal jobb a helyzet, Marvel kapitánynak ez a második saját filmje, illetve több másik alkotásban is feltűnt,
mégis ugyanolyan unalmas és jellegtelen karakter.
Monica a WandaVízió című sorozatból lehet ismerős, ő a csapat agya, és ontja magából az áltudományos állításokat. Kamala az egyedüli, akinek bájos naivitása és humora érdemben emel az élményen, de megmenteni ő sem képes a végeredményt.
Legfőképp azért, mert ha változott is a formula, nem a jó irányba. A Marvel kezdeti univerzumépítése páratlan volt a blockbusterek közt,
ebből mára annyi maradt, hogy egy Star Wars-, A galaxis őrzői-szerű űroperát kreálnak, az úgyis beválik.
Tévedés, olyannyira, hogy az új bolygók felfedezéséhez köthető az egész sorozat talán legkínosabb pillanata. Írás szempontjából hemzseg a cselekmény az inkonzisztens szituációktól, hőseinknek úgysem eshet bajuk, így a tétnélküliség lengi körbe az összképet. A szokásos stáblistás jelenetben megágyaznak egy előre látható, de izgalmas jövőképnek, kérdés, hogy nincs-e túl késő a tömegek visszacsábításához.
A Marvelek hoz egy bevett szintet, a látvány korrekt és helyenként képes szórakoztatni, így aki falja a stúdió tartalmait, ezt is élvezheti.
Más esetben marad az érdektelenség, mert történetvezetés, karakterek és konfliktusok szempontjából sincs új a nap alatt.
Feige-nek talán ideje lenne belátnia, hogy ha kiscicákban (flerkenekben) és tinilányokban látja a Marvel jövőjét, szimplán a hollywoodi trendeknek megfelelve, akkor hamarosan keresztet vethet az aranytojást tojó tyúkjára.
Borítókép: A szokatlan hármasnak meg kell tanulnia csapatként dolgozni, hogy Marvelekként megmentsék a világegyetemet (Forrás: Marvel Studios)
