A műsorban Lóth Balázs, a film rendezője arról nyilatkozik, hogy a film utómunkájának legutolsó fázisához érkeztek, most zajlik a film keverése, fényelése, illetve az utolsó trükkök simítgatása. – Ez egy nagyon izgalmas és kellemes fázis, mert itt, a szemünk láttára válik valóra az, amin négy-öt éve dolgozunk. Ez egy elképesztő utazás vége. A Most vagy soha! egy történelmi kalandfilm, és kifejezetten az a vállalás, hogy a régi, nagy Kőszívű ember fiai, Egri csillagok és más, hasonló klasszikus filmek egyfajta modern, új változataként jelenjen meg. 

Harmincpercnyi igazi akció van a filmben, és ez nemcsak lózung, nemcsak a trailerből vágtuk össze a legjobb pillanatokat, hanem tényleg egy nagyon-nagyon sűrű film – meséli lelkesen Lóth Balázs.  

A Svenkben a rendező elmondja, hogy a film több mint ötszáz trükkfelvételt tartalmaz, ami azt jelenti, hogy a felvételek huszonöt százaléka digitális beavatkozáson esett át, de remélhetőleg a néző ezekből nagyon keveset fog érzékelni. – Van, amikor komplett utcák, terek vannak reprodukálva 3D technikával, de lesz például a korabeli Pestről és Budáról is hatalmas, látványos látkép. Ablakon ugrálnak ki például emberek, itt a biztosítóköteleket tüntetjük el. Ez egy nagyon extenzív munka – fejti ki a produkció rendezője. Hozzátette, a trükkfelvételek egy évig készültek, a vágás és az utómunka másfél évet vett igénybe. 
– Ez a film a márciusi ifjak és különösen Petőfi Sándor egyetlen napjára fókuszál. Március 14-én kezdődik és 15-én ér véget. Huszonnégy óra története. 

Itt nem a költészetére, nem a lírai Petőfire fókuszáltunk, hanem a lánglelkű forradalmárra, aki persze nem tud kibújni a bőréből, és akiből folyton előjönnek a versötletek, és akinek vannak lírai pillanatai is. Aki ezen a napon értesül arról, hogy apa lesz. Egy nagyon komoly szabadság-szerelem konfliktus kíséri végig a filmet, és emellett pedig Petőfinek helyt kell állnia, és egy lelkes Pilvax-kávéházbeli fiúból hazafivá, államférfivá kell válnia huszonnégy óra leforgása alatt – jegyzi meg Lóth Balázs rendező. 

A produkció munkatársa szerint ez egy nagyon vizuális film, számukra kezdettől fogva képekben jelent meg a történet. 
– Az első motívum, ami beugrott nekünk, az a sár volt. Ez az 1848-as Budapest nyakig áll a sárban, mivel nem voltak utak, nem volt lekövezve, csak két utca az egész városban. Tehát ebben a közegben szó szerint a sárból kezdett el felkapaszkodni Magyarország. A sárból, amiben bent tartották. Mai szóval élve gyarmati sornak nevezhetjük azt, ahogyan Budapest létezett ebben az időszakban. Látványát tekintve szinte középkori volt ez a város. Az épületek, amiket ma látunk, a millennium idején épültek. Ezért is volt olyan nehéz ez a forgatás,

és aztán rájöttünk arra, hogy bizony díszletet kell építeni, csak úgy lehet reprodukálni a korabeli Budapestet – meséli a rendező, aki szerint a másik fontos feladatuk az volt, hogy megjelenítsék azt, hogy hogyan élhettek akkor az emberek. 

– A Pilvax a korabeli késdobáló volt, a korabeli romkocsma. És ezen a gondolatmeneten felépülve jutottunk el odáig, hogy a nézőnek lehetőséget adjunk arra, hogy átélje, hogy milyen lehetett ezen a napon – egy gyönyörű, szép, igaz napon – élni, az ifjakkal együtt vonulni. Milyen lehetett hinni abban, hogy egyetlen nap alatt kifordíthatjuk a sarkából a világot – fejti ki véleményét az alkotásról a rendező, Lóth Balázs.

Borítókép: A modern, újrahasznosítható díszletvárosban megjelenik a korabeli Helytartótanács, a Landerer nyomda, a dunai hajóhíd, valamint a Pilvax kávéház (Forrás: Facebook/Most vagy soha!)