Nem csak annak a generációnak a tagjait vonzotta az űzés izgalma, akik annak idején akár a lemezbemutatón is jelen voltak. Fiatalok kisebb-nagyobb csoportjai is feszülten várakoztak a bejáratoknál, sok felnőtt pedig a szüleivel együtt állt sorba. Később a küzdőtéren egyszerre mozdult a tömeg, egyszerre visszahangozták a jól ismert szövegeket.
Földes László, aki nemrégiben új, önálló albumot mutatott be, a koncert során meg is kérdezte, kik voltak a lemezbemutató koncerten negyven éve. A sorok közé pillantva így szólt az egyik jelentkezőhöz:
Ne viccelj, te még csak tizenhat vagy, nem lehettél ott akkoriban. Apád egyáltalán tud arról, hogy most itt vagy? Ja, hogy ő az melletted!
Miért egyedülálló zenei album a Vadászat?
Nem csoda az óriási érdeklődés – már jóval a koncert előtt minden jegy elkelt –, hiszen a Hobo Blues Band sok szempontból maradandót alkotott. A Vadászat a magyar rock- és zenetörténet egyik meghatározó alkotása, egyben az egyik legnagyobb számban értékesített lemeze is. Az 1980-as évek elején a Hobo Blues Band mára legendássá vált tagjai – Földes László Hobo, Deák Bill Gyula, Póka Egon, Tátrai Tibor, Döme Dezső – vették fel a zenei anyagot számos közreműködő segítségével.
A dupla lemez nóvuma abban rejlett, hogy az alkotók egy meghatározott tematikát érvényesítettek benne: a vadászat folyamatát, amelyet az aktuálpolitikai események és tendenciák allegóriájaként használtak.
A teljes albumot meghatározó gondolati ív nem idegen a blues műfajától, amelynek alapjellemzője a balladisztikus történetvezetés és az elbeszélő jelleg. Az intertextualitást, azaz szövegköztiséget bátran használó dalszövegek irodalmi igényűek, a zene pedig a hazánkban akkoriban új, progresszív bluest határműfajokkal keveri.
A dalokat összekötő prózai részek egyfelől vendégszövegek (Petőfi, Faludy, Pilinszky), másrészt a dalokat is egy-egy, látszólag oda nem illő etűd teszi kreatívan eklektikussá. A prózai részek performatív jelleget adnak a tematikus lemeznek, ami a jubileumi eseményen is megmutatkozott. Habár negyven éve még cenzúrázták a dalokat, az újra kiadott, zenei hangszerelésében felfrissített lemezen a teljes dallista hallható, s így volt ez a koncerten is.
Hogyan hat a ma emberére a negyvenéves lemez?
Ha valaki friss füllel ült be az arénába, akár azt is hihette, hogy a koncert átgondolt és szerkesztett zenei performansz, ahol a próza és a dalok egymást kiegészítve hangzanak el. Ez igaz is lenne, kivéve, hogy magának az albumnak ilyen a szerkezete.
Habár minden hang, minden szólam és szóló a helyén volt, sokakban ébreszthetett hiányérzetet, hogy ez bizony már nem a Hobo Blues Band, és már soha nem is lesz az. Az egykori bandát és Bill kapitány hangját nem lehet és nem is kell utánozni.
A látvány terén viszonylag konzervatív megközelítéssel találkozhattunk. Hobo a tőle nem idegen clown szerepben és jelmezben állt színpadra, míg zenésztársai öltözete visszafogott volt. Az 1984-es koncerttől eltérően sem díszlet, sem táncosok, színészek, sem trambulin nem színesítette a játékot – a művészek inkább a zenei tartalomra koncentráltak.
Az eredeti bemutatót ugyanezen a helyszínen, az akkor még frissen felépült Budapest Sportcsarnokban tartották, ezt Szikora János rendezte.
A koncert színházi megoldásokkal, eljátszott jelenetekkel színesítette az élményt. A műsort egyébként a Magyar Televízió rögzítette, és elérhető a YouTube-on. A színpadias megoldások helyett tegnap a zenéé és a szövegé volt a főszerep. Az 1984-es koncert játékos hangulatát pedig a kivetítőn látható rajzolt figurák animációi és absztrakt vizuális megoldásai idézték fel.
