„Égi búzaszál, hajnal-csóva száll, / segíts engem, napsugár, dalra kelni már // Szép aranyedény, szétömlik a fény / a nap arany reggelén, szépen szólok én” – ezzel az invokációval indít az album, a muzsika hozzá álomszerű, pszichedelikus. Alaposan megszerkesztett konceptlemez a Pletykázó asszonyok, négy része a négy évszakot kapta címül, a Tavasz alcíme Hajnal, a Nyáré Pletykamese és Más faluból, az Őszé Álomutazás, a Télé Asszonymulatság Moldvában és Alkonyat. A magyar, balkáni népi dallamok és dzsesszes elemek szőtteséhez hasonlón a szövegvilág is kompiláció, hagyományos dalok szövegeit ugyanúgy hallhatjuk, mint Weöres Sándor költeményeit, valamint a három énekesnő sorait és átiratait. A Pletykamese fejezetétől akár zenés hangjátéknak is fölfoghatjuk az albumot: annak a kíváncsi embernek az ismert meséje van dramatizálva, aki azzal próbálta ki a falubeli asszonyok pletykaszövési képességét, hogy egy tojást tett reggel az ágyába, amit a felesége észrevett, és estére bizony már a Kati száz tojást tojó uráról szólt a fáma. Nemcsak asszonyok dalolják-mesélik a lendületes és vicces történetet, hanem a férfiemberek képviseletében Utasi Péter, az előadások táncos komédiása is megszólal mesélőként. Mint itt a falu atmoszféráját, úgy idézik meg az Álomutazás Macskasszonyában a faluszéli füvesasszony portáját vagy a Vásári forgatagban a piacot mint erotikus allegóriát:

„Itt van megjött Olcsó János, / Kinek neve általános, / Van itt minden, ami szép, / Babos kendő hupikék! // Asszonyok, asszonyok! / Gatyamadzag, pendelymadzag, / vékony madzag, vastag madzag, / keskeny madzag, fehér madzag, / sárga madzag! / Nem dicsérem, jól megmérem!”

A népi humor sosem unalmas, és még frivolságában vagy pajzánságában sem bántó, így minden korosztály bátran hallgathatja a lemezt.

Szentimrey Zsófi illusztrációi, a tavaszzöld pasztellfolyatások előtt mélázó vagy fickándozó, gülüszemű, muzsikáló állatkák, csigákon és rókákon lovagló királyfik, bambuló, csillageregető manók, bogarak és mindenféle csudalények remekül passzolnak a lemez bolondos, játékos világához, nézegetésük akkor is élmény, ha épp nem szól hozzá zene. Hibát a CD-ben mint afféle dísztárgyban, „képeskönyvben” sem találok, legfeljebb annyit, hogy a háromféle társasjátékra is használható, kedves kártyák könnyen kiesnek a négyfelé hajtogatható, kemény fedeles tokból, ha óvatlanok vagyunk. Nyitogassuk hát óvatosan, és vigyázzunk rájuk, hisz ritka szépek.

Az izgalmas, sokrétű zenei világ egy pillanatra sem válik unalmassá, a szerkesztés alapos, a dramaturgia feszes, az énekesnők egyénisége elbűvölő. A CD mindenkinek ajánlott.

(Bahorka Társulat: Pletykázó asszonyok. Fonó Budai Zeneház, 2020)