A kötet címe fifikásan többrétű, az átlátszóság jelentheti azt is – mint ahogy az több novellából kiderül –, hogy a nő (tágítva az értelmezést: sok nő) értéktelennek, láthatatlannak, jelentéktelennek érzi magát, akire senki sem figyel, még a szeretettei sem. De más írások kapcsán gondolhatunk arra is, hogy a nő erős páncélba öltözik, teljes vértezetet visel, nehogy kiderüljenek gyengeségei, felveszi a harcot a világgal, és egyáltalán nem bújik el a kíváncsi szemek elől. Nyilván ott van az írásokban az is, hogy igenis értékes az a nő, aki tele van gonddal, bajjal, tragédiák és traumák nehezítik életét, mégis méltósággal viseli testi-lelki stigmáit, szinte feledhetővé teszi, sőt titkolja; és persze tiszteletreméltó az is, aki gyarlóságait, szenvedéseit megosztja másokkal, és nem fél segítséget kérni, ha már kis híján összeroppan a terhek alatt.
Alig lehet olyan problémát, tragédiát mondani, amire nincs példa Ughy könyvében. A szereplők számára időnként van kiút elhibázott életükből, máskor esély sincs rá. És nem is mindig ők a felelősek azért, hogy olyan helyzetbe kerültek, amilyenbe. Számos körülmény okozhatja bánatukat, nehéz helyzetüket: egy betegség, egy tragédia, egy hozzátartozó, akármi és akárki. A szerző ír fiatal, eritreai lányról, aki a zsarnoki rendszer elől menekül, útközben megerőszakolják, elveszik mindenét, végül Berlinben köt ki, és reménye sincs annál jobb életre, hogy bizsukat árul egy piacon. És más nő is van a kötetben, aki egy férfi nemi vágyának áldozatául esik, de nem meri elmondani senkinek, mert erősebb a szégyen, mint a jogos szándék, hogy bűnhődjön a bűnös.
