Az Ausztráliától keletre fekvő csendes-óceáni szigetvilágban őshonos új-kaledóniai vitorlásgekkó (Correlophus ciliatus) köznapi nevét a hátsó lábai közti bőrvitorláról kapta, amely a fáról fára való ugrásban segíti.

A legtöbb gekkófajjal ellentétben mindenevő: gyümölcsöket, nektárt, pollent és rovarokat egyaránt fogyaszt.

További érdekessége, hogy fejétől a háta közepéig apró bőrtaraj fut végig, amelynek szem fölötti szakasza szempillára emlékeztet – innen ered másik elnevezése, a „szempillás gekkó” – magyarázta a szakember.

A Madagaszkáron tömegesen előforduló Henkel-laposfarkú gekkó (uroplatus henkeli) az álcázás igazi mestere:

lapított alakjának, szintén lapos, levélszerű farkának és zöldes-barnás rejtőszínének köszönhetően alig különböztethető meg attól a fatörzstől vagy ágtól, amelyre éppen rátapad.

Életének jelentős részét a fák biztonságában tölti, ahol rovarokra, pókfélékre és puhatestűekre vadászik, tojásait azonban a fán lakó gekkókra nem jellemző módon a talajszintre hullott levelek közé rakja.

élőhelyük elvesztése és invazív fajok megjelenése következtében mindkét faj sebezhető besorolással szerepel a természetvédelmi világszövetség (iucn) vörös listáján,

a Henkel-laposfarkú gekkó pedig bekerült a washingtoni egyezmény (CITES) nemzetközi kereskedelemmel szemben védettséget adó mellékletébe is.

Az eredeti cikket ITT érheti el.

Kiemelt kép: Pexels

Új fajokkal bővült a Debreceni Állatkert Pálmaháza

Ez különösen igaz az egzotikus flórát és faunát bemutató Pálmaházra, amely több színpompás nyílméregbéka-faj, az álcázásban jeleskedő óriás vándorló levelek, tekintélyt parancsoló császárskorpiók és súlyosan veszélyeztetett afrikai sügérek érkezése után nemrég további különleges fajokkal bővült.

Most először található meg Debrecenben a Madagaszkár szigetén endemikus kék bambusz-nappaligekkó (Phelsuma klemmeri), amelynek érdekessége, hogy csak olyan erdőkben fordul elő, ahol bambusz is nő, mivel jellemzően annak szárában keres menedéket és tojásrakó helyet.

Tovább