Mindezeken túl még azzal is szembe kell nézniük a valaha volt Németországban, hogy a magyar sportembert ért ideológiai bosszú miatt a magyar Külgazdasági és Külügyminisztériumba kéretett nagykövetségi ügyvivő a hitleri Harmadik Birodalom aurájából kerekedett fel a raportra indulva.

Bizony, a budai Várban 2001 óta ugyanabban az épületben, az Úri utca 64-ben működik a német nagykövetség, mint 1938-tól a második világháború végéig. Irgalom atyja, ne hagyj el! Így tehát, miként a börtöntöltelék apja árnyékán megannyi stampedli után is átlépni képtelen Gyurcsány és a még gyomorforgatóbb pedigréjű Gyurcsányné teszi a Szemlőhegy úti rablott villában, a német nagykövet és ügyvivője a diktatúra, esetükben az alfát és omegát és a világ végezetéig tartó öngyűlöleti rituálé alapját jelentő náci múlt kulisszái között végzi hivatali teendőit.

Ha léteznek kísértetek, bizonyára ott huhog Edmund Veesenmayer nagyköveté, Hitler teljhatalmú megbízottjáé, aki 1944. március 19. után innen végezte helytartói munkáját.

Ez pedig azt jelenti, hogy a zsidók rettegnek ettől.

Így kell lennie; ezt maga a német állam merő tévedésből közszolgálatinak nevezett televíziója, a Deutsche Welle állította, amikor mély-SZDSZ-es ihletettségű propagandafilmjében a magyar főváros emblematikus helyszínei, a Kossuth Lajos tér és a budai Vár rehabilitálásán, az ezeket és így történelmünket, önbecsülésünket megerőszakoló kommunista Patyomkin-díszletek igen helyes eltávolításán szörnyülködve arra jutott, hogy Magyarország értékrendje ellentétes az Európai Unióéval (ez egyébként így is van, az Eurokolhoz vezetői pontosan ugyanolyan hülye bolsevikok, mint a „német” „közszolgálati” lakájmédia propagandistái), és ezért hazánkban a zsidókat félelem fogja el.

Ha ugyanis a budai Vár „1944-es” (valójában: a magyar múltat az építészetben is gyűlölettől telve pusztító kommunista diktatúra előtti) állapotának helyreállítása rémületet kelt zsidó polgártársainkban, akkor a rémületkeltésben nagy szerepe kell legyen annak a ténynek, hogy Merkelisztán diplomatái a Veesenmayer teljhatalmú követ által kilehelt levegőt szívják tüdejükbe az Úri utcában.

Ha viszont ez marhaság (az), akkor az említett propagandafilmben megszólaló V. Naszályi Márta helyi pártbizalmi (polgármesternek nemigen neveznénk az ellenszenves asszonyságot), Wagner Tamás „spontán felbukkanó helyi lakos”, egy lágerekbe induló vonatokat vizionáló másik „spontán felbukkanó helyi lakos”, valamint az 1919-es vörösterror áldozatai emlékművének 1934-es avatása és 2019-es újraavatása között hasonlóságokat felfedezni vélő és ettől halálos rémületbe eső Ungváry Krisztián egyaránt ostoba, aljas és zsigerből magyargyűlölő. Utóbbi közismert bolsevik agitátor irányba állította a „német” „közszolgálati” tudománytalan-fantasztikus álriportjának megvezetett nézőit, mondván: „miért kellene Magyarországnak az Európai Unió tagjának lennie, amikor itt teljesen más elveket terjesztenek, mint amiket az Európai Unió képvisel?”

Mármost az anarchista aktivistának ebben részben igaza van, ámde egyrészt ezt bízza ránk, magyarokra, másrészt a fölvetés helyesen úgy hangzik, hogy mit is keresünk abban az Európai Uniónak nevezett ideológiai diktatúrában, amelyben teljesen más elveket kényszerítenének a tagállamokra, mint amilyeneket az Európai Unióról szóló szerződések tartalmaznak. Idővel talán ezt a kérdést is feltesszük magunknak, Ungváry propagandista meg a többi remélhetőleg nagy bánatára.

Mindez persze műbalhé, tudjuk jól. A „német” „közszolgálati” média fantáziátlan agitátorai, akárcsak hazai kollaboránsaik (Veesenmayernek is voltak ilyenjei, lám, a történelem ismétli önmagát), kizárólag ugyanabban az egyszerre minden sejtjében gonosz és mentálisan súlyosan beteg SZDSZ-es rémálomvilágban vergődnek, ami bő harminc éve untatja és fárasztja a valóságban élő Magyarországot. Nem is kellene odafigyelni rájuk, de azért jó tudni, hogy a „német” „közszolgálati” magyar nyelvű propagandaadót készül indítani, bárdolatlanul beleavatkozva a 2022-es magyarországi választásokba. Amit már csak azért is meg kell nyerni, immár negyedszer, hogy ezek jövő tavasszal és még hosszú évtizedekig kedvükre sopánkodhassanak az oldalvonalon kívül.

A szerző újságíró

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!

Kiemelt kép: Fortepan