– Tudtuk, hogy a középszakasz kezdetén képesek leszünk robbantani, és ez elég lehet a végső sikerhez, hiszen az érmeket nem a bajnokság felénél, hanem a végén osztják ki – emlékszik vissza Váradi Benedek. – Sikerült is, összességében magabiztosan jutottunk túl a Kecskeméten, majd a Szolnokon is. A döntő előtt nem tett jót, hogy a Körmend öt mérkőzésre kényszerült a Pécs ellen, mert bár pihentebbek voltunk, kizökkentünk a meccsritmusból, és az utolsó napokig nem tudtuk, a Pécsre vagy a Körmendre készüljünk. Ám ez ma már mindegy. Óriási boldogság, hogy két ezüstérem után most érettebben, felkészültebben jutottunk el a fináléig, a körülmények is a kezünkre játszottak – gondolok például a Szolnok sok sérültjére –, és végre mi ünnepelhettünk. Még nincs új szerződésem, nem tudom, mi a pontos cél a Bajnokok Ligája selejtezőiben, de jó lenne felkerülni Európa térképére, ott is megmutatni, milyen munka folyik itt, és mennyit erősödött a magyar férfikosárlabda.