Íme, a gyászbeszédek szerkesztett változatai.

Ma mindenki sztárként kezelné

Szabó Tünde (sportért felelős államtitkár): Búcsúzni mindig fájdalmas, különösen, ha egy újabb csodálatos sportembertől kell elköszönni. Egyike volt azoknak a kiválóságoknak, akikre nagy szüksége volt a sporttársadalomnak. Óriási energiája és játékintelligenciája nélkülözhetetlen eleme volt minden idők egyik legjobb Fradijának és az olimpiai bajnok csapatnak. Ő valóban szolgálta a futballt. Őszinte tisztelet övezte, mert mindenki tudta, hogy egyetlen mérkőzésen, edzésen sem adta alább a száz százaléknál. Szűcs Lajost ma sztárként kezelné mindenki, még ha legendás visszafogottsága tiltakozna is ez ellen. A visszaemlékezésekből tudjuk: a világválogatott mérkőzése után maga Beckenbauer érdeklődött arról, lát-e esélyt arra, hogy elszegődik a Bayern Münchenhez. Elképzelhetjük, micsoda szenzációval járna ma egy ilyen hír. Fél évszázaddal ezelőtt egy csendes nemleges válasz gyorsan pontot tett a beszélgetés végére. Szűcs Lajos igazi példakép volt, akit fiatalok ezrei követtek, így biztosak lehetünk benne, hogy a jövőben is példakép marad.

Mi lesz velünk nélküled, nélkületek?!

Orosz Pál (vezérigazgató, FTC Labdarúgó Zrt.): Lajos bácsi! Nem jó ez így. Mi lesz velünk, akik nem fordulhatunk többé hozzád tanácsért? Te és Gyula bácsi – valamint 2011 őszéig Flóri bácsi – mindig itt voltatok, támaszt adtatok nekem, nekünk, amióta a Fradit szolgálhatjuk. Édesapám is azzal vigasztalt, mielőtt elment, hogy nyugodtan fordulj Lajoshoz és Gyulához, ha bármi tanácsra lesz szükséged. Amikor egy rosszabb napom volt, csak lementem az irodátokba, a legendás 9-es szobába és egy perc alatt sütött ki újra a Nap, miközben hallgattam a bölcseleteidet, a régi történeteket, amelyek közül már édesapámtól is hallottam néhányat évekkel ezelőtt. Most mindez a teher Gyula bácsira hárul majd.

Soha nem fogom elfelejteni azokat a napokat, amikor együtt néztük az utánpótlás-csapatok, az ifi bajnoki meccseit, és amikor már kicsit kevesebb volt az erőd, akkor is ott voltál, beálltál az autóddal a pálya mellé, Gyula bácsi az egyik oldalon, én a másik oldalon és csak hallgattam, hogy ti, a két legenda hogyan látjátok a gyerekeket, a fiatalokat. Lajos bácsi, tudjuk, hogy ott vagy most is a lelátón, tudjuk, hogy egy fantasztikus baráti társaságból figyelsz már minket, ígérjük, hogy nem feledjük el, amit a Ferencvárosért, a magyar labdarúgásért tettél, és mindent megteszünk azért, hogy odafenn is megjelenjen arcodon az a jellegzetes mosoly, amiben benne volt egész szeretni való lényed és csodálatos életed. Nyugodj békében, örökre velünk maradsz!

Újra a futballt választaná

Kulcsár Krisztián (elnök, Magyar Olimpiai Bizottság): – A 70. születésnapodon, a MOB irodájában azt mondtad, a hetvenből a foci több mint ötven csodálatos évet adott, és ha újrakezdhetnéd, újra a futball-labdát választanád. Hűséges ember volt, kis kitérőkkel a Fradi volt a mindene. Több mint ötven évig Gödöllőn élt, a város díszpolgára is lett. Játszhatott volna külföldön is, de szerette Magyarországot, nem hagyta el a hazáját a jobb élet reményében sem.

A magyar labdarúgás egy nagy szereplőjével lett szegényebb

Berzi Sándor (alelnök, Magyar Labdarúgó-szövetség): Kiváló ember, csodálatos társ, nagyszerű barát, az őserő, a nagy harcos, aki számtalan csatát megélt élete során, ezt az utolsó harcot nem nyerhette meg. Lajos halálhíre fájdalmas és lesújtó, távoztával a magyar labdarúgás egy nagy szereplőjével lett szegényebb. A labdarúgás volt az élete, a Ferencváros a második otthona, a Fradi a nagy családja.