– A kerékpár immár tíz éve, a futballsérülésem óta szerves része az életemnek, sötétedés előtt mindennap tekerek harminc kilométert. A versenyeket nincs időm követni, de örülök annak, hogy a magyar kerékpárosok egyre jobbak, Valter Attila győzelme nagy bravúr. Fucsovics Marci meccseit figyelem, miként a sakkozók többsége, éjszakánként én is dolgozom, s közben felüdülés volt ránézni a meccseire. Az elsőnél csak az eredmény alakulását követhettem, a másodikat aztán már közvetítette a Eurosport, amit feszülten szurkoltam végig. A válogatott magabiztosan futballozott, a törökökkel szemben egy percig sem kellett félteni, Szoboszlai gólja pedig egészen káprázatos volt.

– S ha még hozzátehetnénk, hogy a magyar csapat is nagyszerűen szerepelt az online sakkolimpián…

– A negyeddöntő elérése igazi bravúr volt. Más kérdés, hogy nem lett volna szabad a versenyt online sakkolimpiának nevezni. Ez egy online rapid show-verseny volt, a válogatott férfi, női, fiú, lány játékosokból állt vegyesen. Ez inkább kísérleti jellegű viadal volt, amelyről a legjobbak többsége hiányzott.

– Kísérleti jellegű volt a Magnus Carlsen szervezte Grand Chess Tour rapid sorozat is. A világbajnok még áprilisban azt mondta, a járvány idején nagy lehetőség előtt áll a sakkozás, mert az online tér tökéletesen alkalmas a játék népszerűsítésére. A tapasztalatok visszaigazolják a várakozásokat?

– Még meg is haladják azokat. Az egész turnénak több mint hetvenmillió nézője volt a neten és a tévében együttesen. Ilyen számokat korábban egyetlen sakkverseny sem tudott elérni. Magnus jól kitalálta a lebonyolítási formát. Minden egyes forduló egy-egy négyjátszmás mini páros meccset jelentett. A körmérkőzést aztán minden helyszínen elődöntő és döntő követte még nagyobb izgalmakkal. Az egész sorozat betetőzése, a finálé pedig elképesz­tően alakult. Itt már nem is szetteket vívtak, olyan volt, mint egy vérbeli rájátszás az NBA-ben vagy az NHL-ben. A végső győzelemhez négy páros mérkőzést kellett megnyerni.

– Végig Nakamura vezetett, Carlsen rendre egyenlített, s végül ő győzött armageddonban. Ha valaki nem tudná, ez azt jelenti, hogy az utolsó snellpartiban már nincs bónuszidő, világosnak öt, sötétnek csak négy perc gondolkodási ideje van, a döntetlen viszont utóbbinak kedvez.

– Igen, Magnus ebben a műfajban szinte verhetetlen. Az egész döntőt elképedve követtem. Ebben a gyors, virtuális játékban még jobban kiütközik a különbség a gyakorlott és az online térben tapasztalatlan játékosok között, akik közé én is tartozom… Mi még tábla mellett tanultunk sakkozni, s órával snelleztünk. Magnus egész fiatalon már rengeteget játszott az interneten, Nakamura pedig egyenesen először ott lett ismert világsztár, csak azután került be a szuperversenyek forgatagába. Én örülök, ha egy másodperc alatt egyet húzok az egérrel, ők akár négyet-ötöt is. Szakmailag persze sok a hiba, a nézők viszont élvezik a pergő küzdelmet.

– Azt se hallgassuk el, hogy ön is játszott a sorozatban, Carlsen meghívta a negyedik állomásra, a legendák tornájára. A pályafutása során elért eredményeken – világbajnoki döntő, a szupertornákon aratott győzelmek – felül talán azért is, mert sokáig pozitív volt a mérlege vele szemben.

– A meghívást azért inkább a pályafutásomnak köszönhettem, de miért is tagadnám, büszke vagyok a Carlsen elleni jó mérlegemre. A klasszikus beosztású partikban még most is három-hármas döntetlenre állunk. Bár az idő nem nekem dolgozik, mert még három-nullra vezettem… Nagy megtiszteltetés volt, hogy részt vehettem ezen a fantasztikus tornán. Amit picit sajnálok, hogy csak június utolsó napjaiban kaptam meg a felkérést, s július 21-én kezdődött a verseny. Alig volt időm felkészülni, mert közben a már vállalt kötelezettségeimnek is eleget kellett tenni. A tanítványomra nagy kihívás várt a hagyományos bieli szupertornán. A két verseny pont egy időben zajlott, közben még rá is kellett figyelnem, de így csak tanácsokkal tudtam neki segíteni, nem a megszokott szekundálással.

– A német Vincent Keymer az a bizonyos tanítvány. Mit kell róla tudni?

– Most tizenöt éves, tavaly lett nagymester. A 2018-ban, 13 évesen a Grenke Openen elért szenzációs győzelme óta az egész sakkvilág külön figyelmet szentel neki. Jelenleg 2568 az Élő-pontszáma, ami egyébként nagyon jó, de valójában már egyértelműen 2600 feletti játékerőt képvisel. Vincent rendkívüli tehetség, nagy céljaink vannak. A következő generáció egyik legmeghatározóbb játékosa válhat belőle. Ja, és remekül végzett a bieli tornán!

– A magyar sakkbarátok ezt olvasva nyilván arra gondolnak, nagyon szép dolog, hogy Lékó Péter az egyik legnagyobb tehetség útját egyengeti, de miért nem egy magyar sakkozóét?

– Szegeden élek, pályafutásom során végig Magyarországnak igyekeztem dicsőséget szerezni, talán nekem fáj a legjobban, hogy a magyar sakkozás évről évre veszít a presztízséből. Azt azért nem szabad elfejteni, anno én mekkora segítséget kaptam Németországból ahhoz, hogy világklasszis játékos válhasson belőlem. Ezért is volt az elejétől kezdve annyira fontos nekem ez a projekt. Vincenttel gyorsan szorossá vált köztünk a kapcsolat. Magyarországon sajnos azóta sem adottak a megfelelő feltételek a profi sakkozáshoz.

– Mit kellene tenni?

– Ez összetett dolog. Nálunk teljesen hiányzik az infrastruktúra. Ez pénzkérdés, de a szövetség részéről is hiányzik a megfelelő szaktudás. A világklasszis szint eléréséhez, szinten tartásához, fejlesztéséhez olyan körülmények kellenek, amit valaki, ha napi szinten nem a profi sakkban él, el se tud képzelni. Ha az országnak szüksége van világklasszis sakkozókra, akkor ezt kellene gyorsan orvosolni. Azokban az országokban, ahol komolyan gondolják a dolgot, ezek a feltételek mind biztosítva vannak.

– Önnek milyen tervei vannak a jövőben? Már elsősorban edzőként dolgozik?

– Annak ellenére, hogy szinte csak úgy beestem, nagyon jól ment a játék a Carlsen-tornán. Partiban voltam a világ legjobbjaival, a világbajnokkal is. Örültem a visszajelzésnek, még mindig bennem van a potenciál, hogy a legmagasabb szinten sakkozzam. Az elmúlt két évben maximálisan Vincent fejlődésére koncentráltam edzőként és szekundánsként egyaránt. Az utóbbi időben egyre aktívabb vagyok szakkommentátorként is. Emellett folyamatosak a szekundánsi felkérések az aktuális top 10-es játékosok részéről is, nem egyszerű mindezt összeegyeztetni. Ami biztos, továbbra is a nap huszonnégy órájában minden a sakkról szól az életemben.

– S hogyan viseli a bezártságot?

– Nagyon jól, végre itthon vagyok! Egészségesebben élek, ahogy már említettem, rendszeresen sportolok. Csak annak szorítok, hogy induljon be a kézilabdaidény, mert nagy szurkolója vagyok a Szegednek, rendszeresen ott vagyok a mérkőzésein, a Bajnokok Ligája-meccsek hangulata nekem is nagyon hiányzik.