Mindannyian tudjuk, hogy a politikus Gyurcsány Ferenc mellett létezik egy hexameterben verselő, magasröptű, megríkatni akaró Gyurcsány Ferenc is. Zsengéiből kitetszik, szinte éhezi saját költészetét. Kivételes élmény, amikor az ifjúmunkás-mozgalomban edződött szárazabbik én (a politikus, pártvezér, vállalkozó, habzóborász, pápai gyerek és a többi) váratlanul szociálisan érzékeny poétává lesz, s látnokká magasztosulva próbálja meg keblére ölelni hallgatóságát.
Pechünkre minap is ez történt: „Rendre jelennek meg közvéleménykutatási adatok. / Ilyenek meg olyanok. / Az elég világos, hogy a Fidesz lejtmenetben van. […] Fáradt kormány sodródik a semmibe. / Orbán kormánya. / A Fidesz kormánya.”
Mint látható, továbbra sincs javulás a költő és hadvezér állapotában.
(Pszichiáterek szerint a jelentkező kettős küldetéstudat – nemzetvezetői ambíció, parnasszusi vágyak – pontosan illeszkedik a sérült elme rohamos hanyatlásába.) Miközben az ápolt továbbra is megkerülhetetlen tényezőnek érzi magát, rendületlenül versel és őrködik felettünk. Ha kérünk belőle, ha nem.
A kacifántos ember nem mondja ki, csupán sugallja, hogy a fentebb fölvázolt orbáni slamasztikából kizárólag ő, túlbérmálkozott Láriferi és felekezete tudná kihúzni a nemzetet. Prózában írt javallata így hangzik:
A most közelgő választásokon mondjanak nemet erre a kormányra, és mondjanak igent egy újra álmodni is tudó, közös álmait elérni képes országra! Egy olyan vezetésre, amely így szolgálja a hazát. Szavazzanak a szociáldemokrata–zöld listára!
Nem ez az ember lövetett fegyvertelen magyarokra 2006 őszén?
