idezojelek

Nem állítunk célkeresztbe állami és kormányzati vezetőket

Az ismert politikusok, a közéleti szereplők elleni merényleteket szinte kivétel nélkül az anarchista, bolsevik, balliberális oldalhoz tartozó emberek követték el.

Bánó Attila avatarja
Bánó Attila
Cikk kép: undefined
Fotó: Jakiv Liasenko

Miközben Ursula von der Leyen Ukrajnát olyan országként igyekszik bemutatni Európa polgárainak, mint amely rohamléptekkel halad előre a demokratizálódás útján, azonközben Kárpátalján egy Szerhij Batrin nevű képviselő a helyi tanács ülését kézigránátokkal zavarta meg. Ez a fogalmazás megfelelne a politikai korrektségnek, de nem felelne meg a valóságábrázolás elemi követelményeinek. A Volodimir Zelenszkij ukrán elnök pártjához, a Nép Szolgájához tartozó kárpátaljai képviselő ugyanis az ülésterembe dobott gránátokkal egy embert megölt, huszonhatot pedig megsebesített.

Az eset Kereckén történt. A súlyosan megsérült merénylő a szolyvai kórházba került, ahol rendőrök őrzik, nehogy valakik bosszúból meglincseljék. Már éppen kezdtük volna elfeledni ezt a tragikus epizódot, amikor a The Sunday Times egyik tudósítójának köszönhetően híre jött, hogy az ukrán védelmi minisztérium hírszerzési igazgatóságának egyik tisztje embereket képez ki titkos oroszországi küldetésekre. Ha ez a hír csak erről szólna, nem lenne benne semmi meglepő. Van azonban tovább is.

A tudósítás szerint a Mikola fedőnevű tiszt büszkén mutatta, hogy az emberei egy titkos magánbázison milyen ügyesen lőnek célba Vlagyimir Putyin orosz elnök, Valerij Geraszimov vezérkari főnök, Szergej Sojgu védelmi miniszter és más ismert orosz személyek arcképeire. Ám ennél izgalmasabb volt Mikolának az az állítása, hogy a felettes szervek nem tudnak a kiképzőhelyről, illetve a szabotázsokra, mérgezésekre és különféle merényletekre kiképzett társaság tevékenységéről. Ez az információ érdekes kérdéseket vet fel.

Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

 

Először az juthat eszünkbe, hogy a hírszerző tiszt a nyilatkozatával a legfelső ukrán politikai vezetést igyekszik mentesíteni az alvilági, hadi erkölccsel összeegyeztethetetlen, oroszországi merényletek felelősségének terhétől. Másodszor pedig az, hogy amennyiben ez a szervezet mégis önjáró, és Miko­láék tevékenysége valóban ismeretlen Zelenszkij és a főemberei előtt, akkor Ukrajnában senki nem lehet biztonságban. Még a legfelső vezetés tagjai sem, mert az efféle kontroll nélküli csapatok bármikor ellenük fordulhatnak.

 

Európa újkori történelmében az ismert politikusok, a közéleti szereplők elleni merényleteket szinte kivétel nélkül az anarchista, bolsevik, balliberális oldalhoz tartozó emberek követték el. Nálunk kirívó példa volt erre a volt miniszterelnök, gróf Tisza István meggyilkolása 1918. október 31-én. Igaz, hatvanöt évvel korábban akadt egy magyar merénylő, aki 1853. február 18-án, hazafias nekibuzdulásból próbálta meggyilkolni Bécsben a fiatal Ferenc József császárt. Libényi János szabósegéd így akart bosszút állni az Aradon, 1849. október 6-án kivégzett tizenhárom honvédtiszt (tizenkét tábornok, egy ezredes) haláláért. A szabósegéd annak idején Aradon szemtanúja volt a kivégzéseknek, s akkor megfogadta, hogy bosszút áll az uralkodón.
Libényi sikertelen késes merényletét akár igazolhatná is a súlyosan megsértett nemzeti önérzet, ám a cselekmény mégis idegen a magyarok természetétől. A magyar vitézi hagyományokkal nem összeegyeztethető a sunyi, alattomos támadás. A katonai villongások során alkalmazott kölcsönös cselvetések, amelyekre különösen a török időkből látunk sok példát, nem sorolhatók ide, mert azok részei voltak a hadviselésnek, a vitézi virtusnak. A merényletek más kategóriába tartoznak.

 

Magyarországon a nemzeti hősök között nincsenek merénylők, védtelen nőket, gyerekeket, öregeket lemészároló hadvezérek. A fiatal Libényi Jánost a császári bíróság halálra ítélte és kivégeztette. Mégsem gondolunk rá nemzeti hősként. Nincs szobra, a nevét egyetlen közterület sem viseli.


Tavaly nyáron, Novák Katalin köztársasági elnökünk gyulafehérvári látogatása alkalmával − Bethlen Gábor erdélyi fejedelem szobrának avatásakor − egy baloldali román szenátor közölte az elnökkel, hogy Transilvania román föld volt és az is marad. Ezután az 1848–49-es szabadságharc alatt főként védtelen magyarokat gyilkoló román felkelőket vezető Avram Iancu képét helyezte a Bethlen-szobor elé azzal, hogy ennek a román „hősnek” kellene szobrot állítani. Iancu-szobrok vannak Romániában, többek között Kolozsváron, és az ugyancsak hírhedt lázadó parasztvérek, Nicolae Horea, Ion Closca és Gheorghe Crisan tiszteletére emelt emlékművekkel is találkozhatunk.

A magyarok távol állnak a román döntéshozók ízlésétől, és azt az ukrán gyakorlatot is elítélik, amely nem tartja tiszteletben az íratlan nemzetközi szabályt. Eszerint nem állítunk célkeresztbe állami és kormányzati vezetőket.

A szerző író, újságíró

Borítókép: Illusztráció (Fotó: MTI/EPA/Jakiv Liasenko)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Ambrus-Jobbágyi Zsófia avatarja
Ambrus-Jobbágyi Zsófia

A megoldás Budapesten: Szentkirályi Alexandra

Jeszenszky Zsolt avatarja
Jeszenszky Zsolt

Így lett Irán Izrael fő ellensége

Ágoston Balázs avatarja
Ágoston Balázs

Magyarország nem volt szószegő

Borbély Zsolt Attila avatarja
Borbély Zsolt Attila

A rendszerváltás mint tananyag

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.