Ha ők nem lennének, és ha nem küzdenének minden egyes nap, erejüket megfeszítve azokért, akik most a kórházak intenzív osztályain, lélegeztetőgépekre kötve fekszenek, akkor napok alatt elvesztenénk a harcot. Évek, de inkább évtizedek óta tartoztunk nekik azzal, hogy Magyarország végre ne csak erkölcsi, de anyagi értelemben is megbecsülje áldozatos munkájukat. A radikális fizetésemelésekkel együtt pedig végre búcsút inthetünk a kádári gulyáskommunizmus egyik legkárosabb örökségének, a hálapénznek is. Ennek a förmedvénynek, amely egyszerre mocskolta be mind az orvosokat, mind a pácienseiket. Ennek a velünk élő rettenetnek, ami rengeteg törvénytisztelő, becsületes állampolgárból csinált vesztegetőt és megvesztegetettet. Ha a parlament ma elfogadja a törvényjavaslatot, akkor egy évig terjedő szabadságvesztéssel lesz büntethető az a személy, aki hálapénzt fogad el a betegétől. Drákói szigor, de erre az intézkedésre is égetően nagy szükség volt, ugyanis a hálapénz intézménye a korrupció melegágyaként működött. Arról nem is szólva, hogy az elmúlt években sajnos rengeteg olyan gyomorforgató esetről hallhattunk, amikor a kapzsivá vált, szakmájukat eláruló orvosok gyakorlatilag kizsarolták, kikényszerítették a gondjaikra bízott pácienseikből a vaskos borítékokat. Még azokból a kispénzű betegeikből is, akik szorult anyagi helyzetben voltak, és akik a zsarolásnak engedve kénytelenek voltak komoly adósságba verni magukat.