A Paks II Atomerőműhöz tervezett csúcshűtő berendezésekről egyes ellenzéki politikusok és médiumok azt állították, mintha most derült volna ki, hogy szükség van rájuk, így új költségelemeket jelentenek. Ezzel szemben azonban a valóság mást mutat.
– A csúcshűtő berendezés megépítéséről már évek óta szó van, erről az erőmű is több alkalommal tájékoztatott – mondta lapunk megkeresésére Hárfás Zsolt mérnök, atomenergetikai szakértő. Kiemelte: a berendezések nem jelentenek új költségelemet, ráadásul egyes állításokkal szemben nem is hűtőtornyokról van szó. Azoktól ugyanis költséghatékonyabb, korszerűbb módon valósul meg a Dunába engedett víz visszahűtése. A szakértő jelezte azt is, hogy a tapasztalatok alapján a Roszatom minden esetben maximálisan figyelembe veszi a megrendelő igényeit és a helyi sajátosságokat.
Nincs ez másképpen a Paks II Atomerőmű esetében sem, hiszen a két új blokk folyamatos, hosszú távú üzemeltetése és a környezetet védelme egyaránt kiemelt jelentőségű.
Az orosz tervezők a magyar megrendelő részletes előírásai, a környezetvédelmi követelmények, az elemzések, az éghajlatváltozási előrejelzések, a hőmérsékleti és hidrogeológiai adatok birtokában több évtizedre előre gondolkodtak. Azzal is számoltak, hogy Pakson a legforróbb nyári napokon a Duna alacsony vízállása, illetve vízhozama közepette se legyen szükség – a folyóba visszavezetett hűtővízre vonatkozó hőmérsékleti korlátozások miatt – az új, 3+ generációs, orosz VVER–1200 típusú blokkok visszaterhelésére. Azaz: ne kelljen a teljesítményüket csökkenteni. Az új atomerőmű hűtővizét a Dunába visszavezető melegvíz-csatorna mellé ezért tervezték be a kiegészítő csúcshűtő berendezést. Ez a szerkezet a vizet hűtőcellák segítségével hűti le azelőtt, mielőtt visszaengednék a Dunába. Így az semmiképpen se melegítheti a határérték fölé a Duna vizét. A folyó vízének technológiai felhasználását nagyon szigorú előírások szabályozzák az élővilág és a környezet védelme érdekében.
