Hiányzik a határozott vezetői elköteleződés a korrupcióval szemben a legnagyobb magyarországi vállalatok többségénél – közölte lapunkkal a Transparency International (TI) üzleti programok kutatásvezetője. Papp Krisztina – akit a könyvvizsgáló-tanácsadó EY Magyarország friss korrupciós kutatása kapcsán kérdeztünk – kifejtette: a multinacionális cégek hazai leányvállalatainak vezetősége gyakran nem érzi szükségesnek, hogy személyesen, helyi szinten is kiálljon a korrupció ellen. Elsősorban az üzleti eredményeikkel kívánják megnyerni a befektetőket és az ügyfeleket, s az, hogy ezek az eredmények milyen etikai normák alapján születtek, legfeljebb a sokadik helyet foglalja el a fontossági sorrendben. A TI kutatásvezetője szerint az állami és önkormányzati vállalatok körében is csak akkor akadályozhatók meg a visszaélések, ha az integritás és az átláthatóság része az üzleti kultúrának. De ehhez szemléletváltásra van szükség a vállalatoknál és a tulajdonosi jogokat gyakorló szervezeteknél is. Papp Krisztina állítja, hosszabb távon a transzparencia irányába tett erőfeszítések kifizetődők. A korrupciót kiszűrő, átlátható üzletmenet ugyanis növeli a felelősségvállalást, és hatékonyságjavuláshoz, idővel pedig profitnövekedéshez vezet, ami végső soron javítja az ország versenyképességét.
Ettől a szemléletváltástól azonban most még bántóan messze vagyunk. Az EY és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaság- és Vállalkozáselemző Intézete (MKIK GVI) közös kutatásából ugyanis kiderült: a hazai cégvezetők 12–18 százaléka elfogadna vagy legalább mérlegelne egy korrupciós ajánlatot. Azt is megtudtuk, hogy a vállalatvezetők többsége (54 százaléka) hallott már legalább egy olyan konkrét esetről, amikor egy cég korrumpálni próbált egy hivatalos szervet. Mindezek ellenére a megkérdezettek 94 százaléka állítja, az ő cégénél nem fordult elő etikai vétség az elmúlt öt évben, vagyis van korrupció, de nem náluk. Az MKIK GVI ügyvezető igazgatója elmondta: a korábbi években 60-70 százalékos volt a válaszadási hajlandóság, ez azonban 30 százalékra csökkent, így az eddiginél nagyobb „küzdelem” volt 300, legalább 50 főt foglalkoztató hazai vállalkozást kikérdezni. Tóth István János ezt egyrészt konjunkturális nehézségekkel magyarázza, hiszen azok a piaci szereplők, amelyek nem kapnak uniós támogatásokat, illetve nem jutnak ki a külpiacokra, nincsenek könnyű helyzetben, így nem is szívesen nyilatkoznak. Másrészt a megkeresés elhárításának lehet politikai oka is: bár anonim a felmérés, sokan félnek a kényes témától.
A korrupciós kockázatokra és a cégen belüli visszaélések feltárására a vállalatok 60 százaléka továbbra sem fordít figyelmet. Míg a hazai cégek 53,9 százalékának van csak etikai kódexe, addig a nemzetközi arány 81 százalék. Fábián Lívia, az EY igazgatója szerint szoros összefüggés van az etikai normák betartása, a munkavállalók integritása és a céget veszélyeztető kockázatok bekövetkezése között. Kiemelte, hogy a korrupciós esetek nem szigetelhetők el egy vállalati gyakorlatban, sok esetben belső visszaélésekhez is vezethetnek. A cégvezetők szerint a raktárosok, árukiadók munkakörében a legmagasabb a korrupciós kockázat, a HR-vezetők esetében pedig a legalacsonyabb. A visszaélések miatt nemzetközi szinten is elfolyik a cégek árbevételének 5–7 százaléka, ez az arány idehaza magasabb lehet.
Bíró Ferenc, az EY partnere szerint aggasztó, hogy az információbiztonság terén a kockázat felismerése nem párosul tudatos cselekvéssel. A cégek nincsenek felkészülve a birtokukban lévő információtömeg védelmére. Pedig az etikai kódexek 94 százaléka szabályozza a bizalmas információk védelmét, 87 százalékuk pedig az elektronikus adatok kezelését. Naivitásra vall, hogy a vállalatvezetők 61,3 százaléka szerint a cég adatvagyonát a kilépő kollégák soha nem viszik magukkal. Az adókockázatok vizsgálata még nyugtalanítóbb képet tár elénk. A kutatók megkérdezték a tulajdonosokat, ügyvezetőket, mit tennének, ha tudomást szereznének arról, hogy a külföldre eladott és kiszállított termékeket üzleti partnerük Magyarországra értékesíti és szállítja vissza. Ez az úgynevezett körhintacsalás, a nagyszabású áfacsalások leggyakoribb típusa, a válaszadók 27 százaléka mégsem foglalkozna ezzel, 22 százaléka pedig nem tudja, mi a teendő ilyen helyzetben. Ez azért is vészjósló, mert ha tudtak vagy tudniuk kellett volna az esetről, akkor a Nemzeti Adó- és Vámhivatal őket is felelősségre vonhatja.
