A független Ukrajna elmúlt 32 évében szinte alig lehet olyan időszakot találni, amikor komoly politikai stabilitás lett volna. A nyelvében, kultúrájában, szokásaiban és mentalitásában megosztott országban mindig jelen volt a kelet-nyugat szembenállás. Váltották egymást az Oroszországhoz vagy éppen az Európai Unióhoz közeledni kívánó kormányok, miniszterelnökök és államfők.
Talán a legsikeresebb időszak az volt, amikor az ország politikai vezetői felismerték, hogy Ukrajna nem más, mint egy kelet és nyugat közötti ütközőzóna, mely földrajzi adottságainak és hintapolitikájának köszönhetően az unióról és Moszkváról is le tudja gombolni a forrásokat.
Ukrajna stabilitását előbb a 2004-es, majd a 2014-es forradalom küldte a padlóra. Az ezt követő időszak ismert mindenki előtt: jött a Krím félsziget Oroszország általi annektálása, a kelet-ukrajnai fegyveres konfliktus, a minszki béketárgyalások, majd a megegyezés ignorálása, mely végül elvezetett a 2022-ben kitört orosz–ukrán háborúig. Közben 2019-ben elnökválasztások is voltak, és az addigi csokigyáros, oligarcha államfő, Petro Porosenko csúfosan elvesztette a választásokat, az Ukrajnában csak bohócnak nevezett, színész Volodimir Zelenszkij ellen. Porosenko hibája a nép szemében az volt, hogy amellett, hogy nem tudta befejezni a fegyveres konfliktust, még orosz anyanyelvűként
soviniszta módon bevezette az ukrán Armija! Mova! Vira! szlogent is, mely magyarul annyit tesz, hogy „Hadsereg! Nyelv! Hit!” E mögé bújva jött Ukrajnában a korábban soha nem tapasztalt ukránosítás, nemzetiségi alapon történő üldöztetés, vegzálás, és a mirotvoreces halállistázás.
Amikor 2019-ben Zelenszkij 73 százalékkel megnyerte a választásokat az addigra már közutálatnak örvendő, és mindössze egy megyében, a soviniszta szavazók Mekkájának számító Lemberg megyében taroló Porosenkóval szemben, akkor az volt Ukrajnában a szójárás, hogy
ha egy mekegő kecskét állítottak volna a csokigyáros ellenfelének, az is kétharmaddal verte volna meg. Zelenszkij azt követően, hogy 2019 szilveszterén bejelentette, hogy elindul az elnöki székért, alig négy hónapos felfutási ideje alatt elhitette a választópolgárokkal, hogy véget vet a háborúnak, letöri a korrupciót, szabad nyelvhasználatot biztosít – hiszen ő is orosz anyanyelvű –, illetve elődjével ellentétben nem fog beleszólni az egyházak életébe.
A háborús és soviniszta retorikától addigra megcsömörlött ukrán lakosság mindezt el is hitte, hogy így lesz, az azonban tény, hogy minden fordítva történt. Zelenszkij nem Porosenko ellentéte lett, hanem, aki annak politikájára is tízszeresen rálicitál.
Volodimir Zelenszkij 1997-ben alapította a 95Kvartal nevű produkciós irodát, mely humoristákból állt, és melynek fő profilja a kabarészínpadban határozható meg leginkább. Ukrajna és Oroszország és a volt Szovjetunió különböző országaiba jártak haknizni, és az sem jelentett hátrányt sehol, hogy mindezt kizárólag oroszul tették. Sőt ezáltal vált ismertté a fiatal humorista, aki számos filmben és sorozatban is szerepelt ezután, Oroszországban és Ukrajnában egyaránt.
Társulata szinte kizárólagosságot szerzett az ukrán médiában a kabaréműsorok készítésében. Színészi tehetségére gyorsan felfigyeltek, a politikusokat kifigurázó darabjai pedig hatalmas népszerűségnek örvendtek a közösségi oldalakon. Görbe tükröt tolt ugyanis az uralkodó elit és a társadalom arcába tartva. Azonban egy dolog mégsem tűnik véletlennek. A 95Kvartalnak a legnagyobb megjelenési felületet épp – a mindenkori rendszer részének számító – Igor Kolomojszkij dnyepropetrovszki oligarcha televíziós csatornái, az 1+1 és az ICTV biztosították.
