Mozart tizennyolc esztendős korában komponálta négytételes művét, az A-dúr szimfóniát. Igazi profi kompozíció, friss, eleven szélső tételekkel, mély szenvedélyeket nem korbácsoló lassúval, elegáns menüettel.

Georges Bizet mindössze tizenhét tavaszt látott, amikor belekezdett az ugyancsak négytételes C-dúr szimfóniába. Neki ez volt az első komoly kísérlete a műfajban. Érdekes módon a francia fiatalember művének első tétele Mozart zenéjére emlékeztet, a második már inkább Berliozt juttatja eszünkbe, dallama romantikusan szárnyal, ahogy 1855 körül illik.

Paul Hindemith fafúvós hangszerekre, hárfára és zenekarra írt három tételes műve 1949-ben, a Columbia Egyetem felkérésére készült. Míg a fafúvósok – fuvola, oboa, klarinét és fagott – és a hárfa szólistaként lépnek előtérbe, a rezek – két kürt, két trombita és egy harsona – a zenekarban foglalnak helyet. A derűs hangvételű műben mindvégig érvényesül a Hindemithre oly jellemző írásmód, az egymásra felelő, egymást ellenpontozó szólamok hálózata.