A texasi banda 2003-ban oszlott fel, majd húsz év után keltek turnéra, újjáalakulva: az azóta meghalt Abbott-fivérek helyére Zakk Wylde gitáros (Ozzy Osbourne, Black Label Society) és Charlie Benante dobos (Anthrax) ugrottak be. A rajongókat érthetően megosztja ez az újjáalakulás: Vinnie Paul dobos és Dimebag Darrell gitáros személyében a banda fele már halott, ráadásul alighanem a tehetségesebb fele hiányzik a Panterának, hiszen Dimebag a metáltörténelem egyik legjobb gitárosa, akinek zseniális riffjei páratlan összhangot alkottak bátyja dobjával, elég olyan remekműveket meghallgatni, mint az A New Level vagy a Strength Beyond Strength.

Az év egyik nagy metálos eseménye a Pantera turnéja

Viszont közben Phil Anselmo énekes a metáltörténelem egyik legjobb frontembere, Rex Brown basszeros pedig 1982 óta húsz évet zenélt velük, majd a feloszlás után Anselmóval a Down nevű bandában is tíz évet játszott. Az Abbott testvérek és Anselmo útjai ráadásul nem is békében váltak el, azóta Dimebag Darrellt 2004-ben egy koncerten agyonlőtte egy paranoid skizofrén (egy napon John Lennonnal, akit szintén december 8-án lőttek le 24 évvel korábban), bátyja pedig 2018-ban halt meg szívelégtelenségben, így Anselmóval már sosem békülnek ki.

Minden ellentmondása ellenére is óriási metáltörténeti esemény a Pantera felélesztése, hiszen letaglózó erejű, a maga összetéveszthetetlen hangzásában máig felülmúlhatatlan zenéről beszélünk. Még 2023-ban is olyan őket hallgatni, mintha 2070-ből küldték volna vissza őket egy időgépben – lásd például a Mouth for War, vagy a már említett A New Level című számokat – miközben a kilencvenes évek első felében voltak a csúcson. 25 éve voltak Budapesten is a Black Sabbath előtt, majd Anselmo a The Illegals nevű bandájával játszott már Panterát a magyaroknak 2019-ben is a Rockmaratonon, de aki lemaradt róluk, az is meghallgathatta például az Official Live: 101 Proof című élő albumukat, megbizonyosodva róla, hogy élőben talán még jobbak is, különösen Anselmo.

Jelen turné mindenesetre korántsem zajlott zökkenőmentesen: Anselmónak időközben bocsánatot kellett kérnie néhány rasszistán is értelmezhető megnyilvánulás miatt, így aztán nem léphettek fel a Hitler óta ilyesmire mindig érzékeny németeknél és osztrákoknál. Mint 2014-ben a Bécsben szintén letiltott, helyette Budapesten fellépő zseniális black metal formáció, az Inquisition, a Pantera is a magyar fővárost választotta egy második estére, erre a koncertre jutottunk el mi is.

Az első estén teltház volt a Barba Negrában, és másodjára is rengetegen eljöttek, kész odüsszeia volt inni valamit a koncert közben. Ha lehet hinni a beszámolóknak, az első estén a Mayhem legendás magyar énekese, Csihar Attila is közreműködött a Walk című szám előadásában, úgyhogy kicsit irigykedünk az első este látogatóira. De azért nem jártunk rosszul a második nappal sem: bár az előzenekar, a Teeth Marks egyelőre nem győzött meg, a Pantera formájára nem lehetett panaszkodni. Anselmo pocakot eresztett és lelassult, a kelleténél többet énekeltette a közönséget, de a hangján nem sok nyomot hagyott a kor.

Hallhattuk a Pantera szinte összes mesterművét, talán csak a gitárszólójáról híres Floods maradt ki a legjobbak közül. Kezdésnek jött az A New Level, a Mouth for War, a Strength Beyond Strength, a Becoming, majd a minden idők egyik legjobb kezdő riffjét felvonultató I’m Broken. Aztán: Suicide Note Pt. II, 5 Minutes Alone, This Love, Use My Third Arm és Fucking Hostile – itt változás is volt az előző naphoz képest, amikoris a Setlist.fm tanúsága szerint a Use My Third Arm helyett a Yesterday Don't Mean Shit következett. A Cemetery Gates némi bánatunkra csak felvételről szólt egy kis pihenő alatt, ami után a Planet Caravan című, kiváló Black Sabbath-feldolgozással folytatták, aztán jött legfülbemászóbb slágerük, a Walk, a Hollow-ba átfolyó Domination, majd a záró Cowboys From Hell.

Aztán végül olyasmi történt, amit ritkán lát a sok encore-hoz szokott, rutinos metálrajongó. A turné kivétel nélkül minden estjét záró Cowboys From Hell után Anselmóék szedelőzködni kezdtek, azaz ölelkeztek, fotózkodtak, dobverőket és pengetőket dobáltak a közönségnek, akik viszont olyan fülsiketítő ovációt produkáltak, hogy a zenészek láthatóan ott helyben döntöttek arról, hogy - habár bevallásuk szerint 

 – mégis játszanak még egy számot, ez volt a Yesterday Don’t Mean Shit. Így aztán végül eggyel több (összesen 15) dalnak örülhettünk a második napon. Anselmo végül megidézte még egy sor erejéig a Led Zeppelin Stairway to Heaven című klasszikusát is, amikor sokadjára is megemlékezett az Abbott testvérekről. A koncert előtt és olykor közben is Dimebag és Vinnie zenélését, önfeledt bulizását és marháskodását megörökítő home videós felvételek peregtek a kivetítőkön, tehát a zenészek igyekeztek leróni minden tiszteletet a halottaik előtt. 

Borítókép: Phil Anselmo a Barba Negrában (Fotó: Bach Máté)