Polgár Mónika, az Óbudai Múzeum muzeológusa megkeresésünkre beszámolt arról, hogy a babák ősidők óta jelen vannak az emberi kultúrában. Ezek a figurák eleinte mágikus, kultikus funkciókat töltöttek be, majd idővel átalakultak gyermekkézbe való játékbabákká. Számos régészeti feltárás leletanyagából ismert, hogy az ókori Egyiptom, illetve a görög városállamok gyermeksírjaiban is találtak babákat, amelyek megmutatják ennek a játéknak nemcsak az ősiségét, hanem társadalmi fontosságát is.
A kutató beszámol arról, hogy a gyermekeknek szánt minőségi babák évszázadokig döntően felnőtt szerepű nőket, társasági hölgyeket ábrázoltak. Ez volt a követendő minta. A 19. századtól azonban jelentős változások történtek, ez a gyermek „felfedezésének” évszázada is. Elkezdtek mélyebben foglalkozni a gyermeklélektannal. Rájöttek, hogy a kisgyermeknek egészen sajátos érzelmi, nevelési szükségletei vannak. A felnőtt szerepű babákat kezdték felváltani a gyermek kinézetű babák. A polgári családmodellben a kisgyermek az anyaszerepre készült általa. A 20. század közepéig főleg ilyen babákkal találkozhatunk. Barbie baba ezen változtatott.
A korszak babáitól látványosan eltért karcsú alakjával és sugárzó nőiességével, felnőttszerepei pedig az önállóságát hangsúlyozták.
A korábbi anyaszerepű vagy a kisgyermek kinézetű babákkal ellentétben Barbie egy független nőt testesít meg. Maga a játék története is több ponton szorosan kapcsolódik a női emancipáció törekvéseihez, hiszen a 20. század elején még a női választójogért küzdöttek.
Barbie és a női emancipáció
Polgár Mónika hangsúlyozza, hogy az 1950-es évektől a női emancipáció második hullámának a hatására kezdett átalakulni a korábbi, tradicionálisnak tartott amerikai családmodell. Az amerikai nők már nem csak arra vágytak, hogy a gyermekeiket gondozzák, és hogy meleg vacsorával várják haza férjeiket. Jelentős részük gazdasági függetlenségre és a férfiakkal való hivatásbéli egyenrangúságra törekedett. Ebbe az összetett társadalmi folyamatba kapcsolódott bele Barbie baba figurája. A kisgyermekek számára nem azt a példát mutatja elsősorban, hogy anyaként kell helytállnia, hanem azt sugallta, hogy ki tudnak lépni az életbe, akár ugyanazokra a pályákra is, mint a férfiak.
A tárlatvezetés során megtudhatjuk, hogy 1959-ben Barbie baba fürdőruhás manökenként kezdte a pályáját, aztán balerina, majd stewardess vált belőle. Ezek még hagyományos női szerepek voltak, azonban ahogy a nők megszereztek bizonyos új hivatásterületeket, a változásokat követte a baba is. A Barbie nemcsak ápolónő, hanem orvos, sebész lett.
Azaz olyan hivatásokat kezdett betölteni, amelyeket korábban, a férfiak uralta világban elképzelhetetlen lett volna.
A későbbi évtizedekben így vette magára a business woman szerepeket, sőt 1990-es években amerikai katonaként belép a hadseregbe mint pilóta. A folyamat egyik csúcsa pedig 2000-ben tetőzött, amikor piacra dobták az elnökválasztásra készülő Barbie-t, utalva arra, hogy a nők minden területen képesek helytállni. Ez rímel a nemrégiben bemutatott mozifilm üzenetére is, miszerint a nők mindenre képesek.
Barbie sikere azonban nem csak a női emancipációba való belekapaszkodáson múlt. A készítők már az első pillanattól kezdve nagy figyelmet fordítottak arra, hogy a televíziós reklámok révén a szülők helyett közvetlenül a gyerekeket szólítsák meg.
A kislányok pedig gyakorta addig húzták az anyjuk szoknyáját, amíg a Barbie babát ki nem könyörögték.
A forgalmazók további ügyes értékesítési stratégia révén árusították a Barbie babákat. A Barbie baba alapára a többi, piacon meglévő babához képest olcsónak volt tekinthető, viszont a hozzájuk tartozó kiegészítőkért alaposan bele kellett nyúlni a pénztárcába. Azaz a Barbie baba készítői több szempontból is újítóak voltak, akik a 20. század társadalmi-gazdasági folyamatait felismervén hozták létre azt a játékbabát, amely a mai napig az egyik legismertebb és legnépszerűbb a világon.
Borítókép: A Barbie babákról beszélgettünk Polgár Mónikával, az Óbudai Múzeum muzeológusával (Fotó: Teknős Miklós)
