A 2013-ban alakult alternatív rock trió eredetileg hat tagot számlált és a keményebb, metálvonalat képviselte, azonban az első megjelent kislemez után és három taggal szerényebben egy másik úton indultak tovább, így jutottak el a jelenlegi stílusukhoz. Nem sokkal ezután rengeteget jelentett a srácoknak, hogy nem más, mint a floridai Yellowcard kérte fel őket, hogy lenne-e kedvük a 2017-es turnéjukon betölteni az előzenekar szerepét. Ez a turné hozta meg számukra a várva várt ismertséget, és lettek annyira népszerűek, hogy hozzánk is már negyedik alkalommal érkeznek majd.

A 2021-ben megjelent harmadik albumuk (Dark and Beautiful Secrets) után Philip (ének), Häkan (gitár)  és Anton (dobok) szembesültek a modern élettel járó túlzott stimulációval, és néhány súlyos kérdésre válaszolnak néhány még nehezebb dallal, hogy ezzel is egy újabb remek példát hozzanak arra, mi is az igazi feladata egy modern rockzenekarnak.

Az ezúttal a Dürer Kertben koncertező zenekar negyedik, Dopamin című lemeze a nem túl távoli és egyáltalán nem elképzelhetetlen jövőbe kalauzolja majd a hallgatót, melyben két nyugtalanító kérdést feszegetnek: hogy vajon képesek lennénk-e a testünk és az agyunk kapacitását nem korlátozni, hanem hagyni azokat, hogy túllépjenek a saját határaikon, és hogy vajon mi történne akkor, ha ez igazából meg is valósulna.

Az album előfutáraként már hallható a Blood in the Water című dal, melyről a frontember, Philip Strand elmondja, arról szól, hogy a negativitás mennyire ragályos, és az emberek néha belekerülnek egy ördögi körbe, amikor már csak azért bántják egymást, mert a másik is ezt teszi velük. A dal egyfajta útkeresés és egyben segítségnyújtás azoknak, akik egy hasonló körből próbálnak kikeveredni.

Borítókép: Normandie (Forrás: Facebook)