Aram Wedatalla az óra után az egyetem vezetéséhez fordult, mondván nem akart hinni a szemének, mikor meglátta a képeket, és „muszlimként és feketeként” nem hiszi, hogy része akar lenni egy olyan közösségnek, amely nem tiszteli az értékeit. Lopez Prater bár bocsánatot kért a diák érzékenységének megsértése miatt, az egyetem hamarosan azzal az indoklással rúgta ki, hogy a muszlim hallgatók sértetlensége fontosabb az akadémiai szabadságnál.

Szakértők és közösségimédia-felhasználók tömege zúdult fel a döntés kapcsán. Az iszlamofóbiát mindenki elítéli, és számosan elismerik, hogy 9/11 után Amerikában valóban fordultak elő ilyen cselekmények, azonban a két kép a művészettörténet része, tehát nem iszlamofób. Másrészt Lopez Prater minden lehető módon figyelmeztette a diákokat, tehát „nem tett semmi rosszat” – mondja az egyik Reddit-felhasználó. A Carleton College történészprofesszora, a muszlim vallású Amna Khalid kijelentette: egy művészettörténész tanárt eltiltani az említett festmények bemutatásától legalább olyan abszurd, mint arra kérni egy biológiaprofesszort, hogy ne tanítsa meg az evolúciót, mert az sérthet néhány, a Bibliát szó szerint értelmező keresztény közösséghez tartozó diákot.

Véleménye szerint mint minden vallásnak, így az iszlámnak is szüksége van folyamatos megújulásra. A tradicionalista muszlimok azonban tiltakoznak a modern értelmezések ellen, amiben támogatóra találnak a woke kultúrában, mivel mindkettő a korábbi nyugati értékek ellen fogalmazza meg magát. A woke forradalom előtt, 2009-ben az egyik legbefolyásosabb muszlim gondolkodó, Taha Janet al-Alwani még nyugodtan mondhatta, hogy az amerikai Legfelsőbb Bíróságon lévő Mohamed-szobor „a muszlim közösség felé tett pozitív gesztus”, ma viszont el­vész a vita és kritikai gondolkodás, amely Amerika és az egyetemi élet alapja volt korábban.

Borítókép: Mohamed próféta születése török miniatúrán a XVI. századból. Egységes tilalmak (Fotó: Getty Images)