Európa bronz- és vaskori népesedési folyamatainak jobb megismerése érdekében az európai kontinens számos régiójából, így hazánk területéről származó DNS-mintákat is vizsgáltak. A hazai kutatásokat Szécsényi-Nagy Anna, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézetének vezetője és Hajdu Tamás, az ELTE Társadalomtudományi Kar Embertani Tanszékének docense koordinálta.

Összesen 800 mintát vizsgáltak az egyik legnagyobb archeogenetikai tudományos program keretében, ebből 54 volt a magyar lelet. Az elsősorban Dél-Angliából származó leleteket – referenciacsoportként – ibériai, horvát, német, cseh és magyar mintákkal hasonlították össze.

– Az elmúlt években elemzett közel 800 őskori ember genomja alapján született eredmények alapján a Brit-szigeteket a késő bronzkorban elérő betelepülési hullám a terület későbbi vaskori népességeinek alapját alkothatta, és összefüggésben állhatott a kelta nyelvek terjedésével. A közép-európai leletek alapvető jelentőségű összehasonlító anyagok voltak ebben a vizsgálati sorozatban, az ezek elemzése során gyűjtött adatok pedig a jövőbeni kutatások során régiónk vaskori népességtörténeti kérdéseinek megválaszolásához is alapul szolgálnak majd – tájékoztatott Szécsényi-Nagy Anna.

A vizsgálatokat végző kutatócsoport a Yorki Egyetem, a Harvard Medical School és a Bécsi Egyetem kutatóinak vezetésével megállapította, hogy a bronzkor második felében az újkőkor óta Európában élő korai földművesek génállománya a mai Dél-Anglia területén ismét megerősödött és dominánssá vált.

Ez arra utal, hogy a vizsgált bronzkori időszakban Dél-Anglia lakosságának közel fele kicserélődött. A folyamat azonban nem egyszeri és drasztikus migráció eredménye lehetett, hanem Szécsényi-Nagy Anna szerint valószínűleg a mai Franciaország területén élt közösségekkel fenntartott kereskedelmi kapcsolatok, kisebb mértékű áttelepülések és házasságok révén ment végbe. Ezzel egy időben a Közép- és Nyugat-Európa késő bronzkori népességeinek génállományában található, földművesekre visszavezethető komponensek egységesedtek, így genetikai állományuk jobban hasonlított egymáshoz, mint korábban.

A bronzkornak ebben az időszakában már kiterjedt kereskedelmi útvonalak hálózták be Európa jelentős részét, lehetővé téve a bronzból készült eszközök és az ezek előállításához szükséges nyersanyagok eljuttatását nagy távolságra.

Az új eredmények alapján ezek a kereskedelmi kapcsolatok esetenként jelentős mértékű népességkeveredéssel járhattak – emeli ki az ELKH közleménye –, ami Európa későbbi populációinak összetételét is alapvetően befolyásolta.

A bronzkori mintáktól eltérően a vaskori közösségek örökítőanyagának genetikai elemzése során a kutatók nem találtak nagyobb népességmozgásra utaló nyomokat. Ebből arra következtetnek, hogy a kelta nyelveket beszélő csoportok korábban, a bronzkor idején érkeztek a Brit-szigetekre.