A fentebbi felsorolást kiegészíthetnénk a tavaly U20-as világbajnokságot nyert csapat további két játékosával, Molnár Erikkel és Vigvári Vincével, csakhogy ők tavaly a felnőttekkel már a fukuokai világbajnokságot is megjárták. Csakúgy, mint Vigvári bátyja, Vendel, de Fekete Gergő, Burián Gergő, Bányai Márk is közelebb van még a húszhoz, mint a harminchoz. Felnövőben van, sőt már-már beérett egy új generáció, amely remélhetőleg nem csupán utánpótlásszinten érdemli ki az „arany” előtagot.
A Fukuokában világbajnok csapat klasszisainak persze nincs mitől tartaniuk, de a verseny nyilván egyre élesebb, hogy kik utazhatnak a párizsi olimpiára. A konkurencia önmagában attól fokozódik, hogy – szemben a vb-vel és az Eb-vel – az olimpiára nem tizenöt, hanem csupán tizenkét fős keretet lehet nevezni. S akkor még ott vannak az említett fiatalok, akik az Olaszország és Szerbia elleni győzelemmel máris bizonyítottak.
– A csapat érthetően kissé elfogódottan kezdte az Európa-bajnokságot, a görögök elleni vereséget ennek a számlájára írhatjuk – kezdett bele Székely Bulcsú. – Az olaszok elleni meccs legnagyobb hozadéka, hogy elhitték magukról a játékosok, sőt egymásról is, a rutinosak a fiatalokról, hogy akarattal, fegyelmezett, alázatos játékkal bárkit megverhetnek. A szerbek elleni győzelem hatalmas bravúr, hiszen ők nem B válogatottjukkal érkeztek, sőt minden aktív játékosukat mozgósították annak érdekében, hogy megszerezzék az olimpiai kvótát.
A mérkőzés utáni nyilatkozatok arról árulkodnak, mintha a szerbek zokon vették volna a győzelmünket. Vigvári Vince ezenfelül arról is beszélt, úgy érezte, mintha a szerbek elfáradtak volna a mérkőzés végére.
– Vince ezt biztosan jobban érezte belülről, kétségtelen, a szerbeknél több olyan rutinos játékos van, aki már rég elhaladta a húsz évet. Ennek is lehetett szerepe, én kívülről azt láttam, hogy a magyar csapat olyan lelki állapotba került, mint az olaszok ellen. Sütött a srácokról, mennyire küzdenek egymásért, nagymestere a csapategység megteremtésének.
