Különösen Franciaország számára érzékeny a jelenlegi afrikai helyzet, ugyanis Niger mellett az elmúlt két évben a szomszédos Maliban és Burkina Fasóban is katonai hatalomátvétel történt franciaellenes indulatok közepette.

Egyes elemzők szerint a jelenlegi nigeri puccs nagyobb orosz befolyást eredményezhet majd a térségben.

Az afrikai pozíciók megerősítése és kiterjesztése láthatóan Vlagyimir Putyin orosz elnöknek is célja. Amint arról lapunk is beszámolt, a múlt héten Szentpéterváron tartották az Oroszország–Afrika csúcstalálkozót, amelyre a kontinens mind az 54 országát meghívták.

Még a csúcs előtt Emmanuel Macron francia államfő „destabilizáló szerepnek” nevezte Moszkva afrikai tevékenységét, arra bátorítva az afrikai országok vezetőit, hogy ne fogadják el a meghívót a találkozóra. Végül mintegy húsz afrikai állam- és kormányfő vett részt a csúcson.

– mutatott rá a The National angol nyelvű közel-keleti hírportál elemzésében, utalva arra, hogy a Kreml a háború árnyékában folytatná diplomáciai tevékenységét.

Noha a csúcs célja a kétoldalú kapcsolatok erősítése volt, a portál szerint annak a stratégiai erőviszonyokra gyakorolt hatása korlátozott lesz, ugyanis az ukrajnai háború okozta „zűrzavar miatt a nemzetközi rend irányt tévesztett”.

A Wagner-csoport szerepe Afrikában

Oroszországnak Maliban, Szudánban, a Közép-afrikai Köztársaságban, Zimbabwében, Líbiában és a Kongói Demokratikus Köztársaságban van a legjelentősebb befolyása.

A Wagner zsoldoscsoport évek óta meghatározó a fekete kontinensen, sőt a Kreml aláhúzta, hogy a félkatonai szervezet folytatja afrikai tevékenységét, amely zömében kiképzéseket, személyi védelmet, nyersanyag-kisajátítást és az orosz érdekek képviseletét jelenti.

A Brookings Intézet amerikai agytröszt e havi elemzése szerint a zsoldoscsoport júniusi lázadása miatt, noha minden bizonnyal nem vonulnak ki Afrikából, valószínűleg új néven vagy „feldarabolva” folytatják működésüket, nagyobb ellenőrzést biztosítva ezzel a Kremlnek. Hozzáteszik, azon afrikai országok, amelyek a Wagnerrel szerződtek, sem tudják azt olyan könnyen felbontani; példaként hozták Malit, ahonnan a francia hadsereg után az ENSZ békefenntartói is távoztak, növelve ezzel az ország Wagnertől való függőségét.

Több pénz Ukrajnának, kevesebb Afrikának

Az orosz–ukrán háború lezárásában az afrikai országok különösen érdekeltek, ugyanis az ENSZ adatai szerint amíg 2021-ben 80 milliárd dollár közvetlen külföldi tőkebefektetés (FDI) érkezett a kontinensre, addig tavaly már csak 45 milliárd. Elemzők szerint a kiesett összeg pedig leginkább Ukrajna megsegítésére érkezett.

Ezen befektetések helyére – Kína mellett – Oroszország kíván lépni. Igaz, Putyin már 2019-ben is azt ígérte, hogy öt év alatt 40 milliárd dollárra nő az Afrikával folytatott kereskedelem, ám az időközben 14 milliárd dollárra zsugorodott és továbbra is egyoldalú maradt – hétszer több az orosz export, mint az import. Sőt, a kontinensre irányuló FDI-ből az orosz mintegy egy százalékot tesz ki.

Afrikában a legtöbb befektetést az elmúlt években az Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia és az Egyesült Államok hajtotta végre, igaz, Kína aránya egyre nő.

Noha a The National szerint az afrikai országokat aggasztja Moszkva azon törekvése, hogy a nyugati szankciókat megkerülve üzleteljenek, Putyin céljainak megágyazva ígéretet tett arra, hogy a következő hónapokban hat országnak – Burkina Fasónak, a Közép-afrikai Köztársaságnak, Eritreának, Malinak, Szomáliának és Zimbabwénak – ingyenesen biztosít gabonaszállítmányt, miután a Fekete-tengeri gabonamegállapodás egészét nem hosszabbították meg.

Az afrikai Stratégiai Tanulmányok Központjának elemzése szerint a csúcstalálkozó megmutatta, hogy Afrika egyre fontosabb az orosz külpolitikában, ugyanis ezen kontinens a „legbefogadóbb” az orosz elköteleződés felé és legkevésbé elítélő a háború kapcsán. Mint hozzáteszik:

Afrika helyet követel a nemzetközi szervezetekben

Álláspontjuk előmozdítására Putyin megerősítette az Afrikai Unió teljes jogú G20-tagságának az igényét, amelyről a döntés a szeptemberi, Újdelhiben tartandó csúcson meg is születhet.

A teljes G20-tagság, sőt az ENSZ Biztonsági Tanácsának reformja is prioritás lenne Afrika számára, egy olyan eredmény, amely egy szövetségi rendszerbe is illeszthetné a fekete kontinens országainak egy részét.

Számos elemző korábban rávilágított arra, hogy a Nyugat számonkérő és demokráciát – akár jogosan – kritizáló Afrika-politikája kevés eredményt fog elérni Oroszországgal – és Kínával – szemben, amely nem avatkozik a belpolitikai eseményekbe, helyette a gazdasági és nemzetközi kapcsolatokra helyezi a hangsúlyt. A különbözőségek ellenére az afrikai kontinens országai nem kívánnak többé alárendelt szerepben lenni, méltányosságot és helyet követelnek maguknak a nagyhatalmak asztalánál.

Borítókép: Vlagyimir Putyin orosz elnök az Oroszország–Afrika csúcstalálkozó plenáris ülése előtt Szentpéterváron 2023. július 27-én (Forrás: MTI/AP/Kreml/Pool/Pavel Bednyakov)