Pósa Zoltán Debrecenben született és ott is járt egyetemre magyar-német szakra. Pályája kezdetére így emlékszik vissza:
A szüleim tanáremberek, ők azt látták volna szívesen, ha én is pedagógus leszek, vagy nyelvész. Egyszer, ez tényleg szó szerint így történt, elaludtam, és álmomban megszólalt egy hang, amit az Úr hangjának tekintettem, hogy fiam, belőled vagy író lesz, vagy csavargó, vagy senki. Fölkeltem és közöltem anyámmal, hogy én író leszek. A kommunizmusban, kérdezte, a te világnézeteddel akarsz író lenni? Soha nem fogsz befutni. Nem baj, mondom, azért van asztalfiók is, oda kezdek írni.
Ez tizenötéves korában történt, és Pósa Zoltán azóta ír. Bár még eleinte az asztalfióknak, később pedig az egyetemi alkotókörökben olvasta fel verseit. Többek között az egyetemen találkozott élete meghatározó szereplőjével, Barna Mártával is, akit feleségül vett.
Ezután jöttek a küzdelmes évek, írásai közül a rendszerváltás előtt egyetlen egy, az Ama török című kötet tudott megjelenni 1985-ben. Alkotásainak nagy része reflexió az előző rendszerről. Azt, hogy az új világrendről mit gondol, tömören úgy foglalta össze:
Rá kellett ébrednem arra, hogy ebben a mostani fölkavarodott világban 2010 óta tulajdonképpen mi vagyunk az európai kultúra őrzője, a kereszténység védőbástyája. Ennyire jó bizonyos értelemben soha nem volt, de ennyire rossz sem, mert ami körbevesz bennünket, magyarokat, az rettenetes. Erről írtam egy regényt, Hűséges szökés és hűtlen visszatérés a címe, 2018-ban jött ki.
Az íróval készült teljes interjú itt olvasható.
Borítókép: Pósa Zoltán író, újságíró (Fotó: Nagy Norbert)
