Bár végeredményben a papírforma uralkodott a magyar idő szerint vasárnap éjszaka zajlott gálán, azért jó néhány díjazott okozott meglepetést. Rögtön a legelején valószínűleg a teljesen elérzékenyült Da ’Vine Joy Randolphot is váratlanul érte, amikor a Téli szünet című filmben nyújtott alakításáért a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-díj az ő kezébe került, noha korábban a legtöbben Emily Blunt (Oppenheimer) vagy Jodie Foster (Nyad) köszönőbeszédét várták.
És még szintén a show elején az egész estés animációs film kategóriájában ugyancsak váratlan döntés született, hiszen a japán A fiú és a szürke gém diadalmaskodott, noha itt szinte mindig a Pixar nyer, amely ezúttal az Elemivel indult, de a jelöltek között szerepelt a hatalmas lobbierejű Marvel is a szakma által körberajongott Pókember: A Pókverzumon át című képregény-adaptációval.
És mivel az Oppenheimer, a Szegény párák és esetleg a Barbie nagy harcára számított mindenki – ami végül be is következett, igencsak egyoldalú eredménnyel –, sokan felkapták a fejüket, amikor a legjobb adaptált forgatókönyvnek az Amerikai irodalmat választották. A legjobb eredeti forgatókönyv esetében azonban nem volt kérdéses, hogy az Egy zuhanás anatómiája győz majd, Justine Triet és Arthur Harari társszerző át is vehette a szobrot.
Számunkra a legizgalmasabb pillanatok ez után következtek, hiszen két év után ismét egy magyar jelöltnek drukkolhattunk, ráadásul ezúttal is a díszlettervezés kategóriában (2022-ben Sipos Zsuzsannát díjazták a Dűnében végzett munkájáért) és Mihalek Zsuzsa – James Price és Shona Heath díszletberendezővel megosztva – el is nyerte a szobrot az egyébként Magyarországon forgatott Szegény párákkal. A művésznő nem jelent meg az átadón, de mint a közösségi oldalán írta, örüljünk ennek, mert, miként fogalmazott,
ha személyesen kint lettem volna, akkor a közvetítés még most is tartana, mert köszönetet mondanék a több száz magyar kollégámnak, akikkel együtt dolgozhattunk ebben a tényleg fantasztikus filmben.
Ezt követően azonban nem igazán történt olyan momentum, amelynek hatására félrenyelhettük volna a popcornt, mint az esélyesek előzetes latolgatásáról szóló cikkünkben írtuk, azáltal, hogy a franciák teljesen logikátlan módon nem az Egy zuhanás anatómiáját indították a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában, lényegében átpasszolták a díjat az amerikai–angol–lengyel koprodukcióban készült Érdekvédelmi területnek – a holokausztdráma ráadásul a legjobb hangnak járó elismerést is bezsebelte az Oppenheimer elől.
Wes Anderson szintén bekerült az Oscar-díjas rendezők közé. A különleges látásmódú művészt immáron bő év húsz év leforgása alatt nyolcadik alkalommal jelölték, ezúttal azonban a Henry Sugar csodálatos története című rövidfilmmel el is nyerte a díjat, amiről talán korábban már lehet, hogy le is mondott, legalábbis nem jelent meg a ceremónián.
A tegnap éjszaka történelmi pillanatot is tartogatott, a Nincs idő meghalni után Billie Eilish a testvérével és állandó szerzőtársával, Finneas O’Connell-lel karöltve a Barbie-ban felcsendülő What Was I Made For? című betétdalával ismét elnyerte a szobrot, ezáltal az egyik legnépszerűbb, mindössze huszonkét éves kortárs előadónő a legfiatalabb művész, akit második alkalommal tüntettek ki Oscarral.
A négy legfontosabb kategóriában azonban már teljes mértékben a papírforma uralkodott: nem igazán volt kérdéses, hogy a legjobb színésznőnek Emma Stone-t választják a Szegény párákban játszott főszerepéért, csupán az szólt ellene, hogy hét évvel ezelőtt már átvehette a díjat a Kaliforniai álomért, de ezúttal egyedül Annette Bening szorongathatta volna meg, akit immáron ötödik alkalommal jelöltek, de még egyszer sem vehette kezébe az elismerést. És mérhetetlenül meglepődtünk volna azon is, ha nem Cillian Murphy áll színpadra a legjobb férfi főszereplőként az Oppenheimerben nyújtott címszerepéért, de az akadémia nem akarta ilyesmivel sokkolni a nézőket.
Szintén borítékolható volt, hogy Christopher Nolan lesz a legjobb rendező, a jelenkor egyik legnépszerűbb és legbefolyásosabb hollywoodi alkotóját már számos alkalommal jelölték, az Oppenheimer esetében azonban már muszáj volt neki ítélni a szobrot. Érdekes, hogy bár jóval mérnökibb gondolkodás jellemzi, mégis sokan a jelenkor Steven Spielbergjeként emlegetik, és végül utóbbi adta át neki a kitüntetést. Az atombomba feltalálásáról szóló dráma a legjobb filmnek járó díjat is elvitte természetesen, így összesen hét elismeréssel zárta az estét.
A ceremónia legnagyobb vesztese egyértelműen Martin Scorsese volt. A páratlan életművű rendezőt a több mint hatvanéves karrierje során még csupán egy alkalommal díjazták, akkor is az egyik leggyengébb filmjéért, A tégláért, így az inkább életmű-Oscarnak tekinthető. Megfojtott virágok című drámája – bár tíz jelölést begyűjtött – egyetlen szobrot sem kapott. A Barbie stábja sem lehet túlságosan boldog, hiszen nyolc kategóriában is esélyes volt, végül egyedül Billie Eilish korábban említett elismerése mentette meg a teljes kudarctól.
Borítókép: Pillanatkép az Oppenheimer című filmből (Forrás: UIP-Dunafilm)
