A nyelvújítás korában is jellemző volt a magyarítás. A Hírnök 1843. december 24-i számában Nyitra-Szerdahelyi Lőrinc egy arany jutalmat tűzött ki annak, aki a prímás szóra az ország első főpapja jelentésben jó megfelelőt talál. Ő maga mindjárt ajánlott néhányat: elsnők, elsőd, elsőddor, fődornok. Ezenkívül még a következő szavak születtek: áldornok, paperceg, honvédszentőr, üdvelőr, hitnagy. Sikertelenül.  

Robinsonáddal a cornerre

Nagyot ugorva az időben az 1930-as évek nyelvművelő mozgalmának legnagyobb eredménye a legtöbb sportág magyar szókincsének megteremtése volt, és ez is magyarítást jelentett. A következő mondat jól illusztrálja az akkori szókincset: „A jobb back rüszttel passzolt a centerhalfhoz, az stoppolta a labdát, egyet driblizett, passzát a jobbszélső becenterezte, a centert hiába fautolta az ellenfél backje, kapura lőtt. A labdát a kapus robinsonáddal cornerre mentette, de a taccsbíró intésére a bíró taccsdobást ítélt.”  

A magyarítás kezdeményezője Vadas Gyula, a Nemzeti Sport főszerkesztője volt. Az első felhívás 1931 áprilisában jelent meg a sportújságban. Többek között a következő szavak születtek meg: szöglet = corner (korner), hátvéd = back, cselez = dribliz, kezezés = hands.  

A magyarítás hírhedt képviselője volt Szécsi Ferenc, aki erőszakosan végezte ebbéli tevékenységét, 1941-ben jelentette meg saját költségén az Új magyar szavak szótára című kis szógyűjteményét, amelyben többek között a következők olvashatók: hallucináció = képlátás, véllátás, képhallás, képérzés; harmonika = huzolc. 

Sikertelen magyarítás

Fél évszázaddal később, 1998-ban tette közzé Molnos Angéla Magyarító könyvecskéjét, amelynek az alcíme: A magyar nyelvvisszaújítás kis szójegyzéke. Ebben efféle magyarítások olvashatók a nemegyszer már gyökeret eresztett jövevényszavakra: alibi = másuttlét, asszociáció = eszmefűzés, infláció = pénzdagály. A szándék nemes, azonban nem valószínű, hogy elterjednek ezek a szavak.

Mint ahogy nem vált közkeletűvé a vifli sem a hot dog magyarításaként. „Új dolgoknak új neveket kell adnunk, hogy ne tarkázzuk tele Deák szavakkal Szép Tiszta Nyelvünket” – írta Révay Miklós két évszázaddal ezelőtt. Manapság nem latin (deák), hanem angol szavakkal tarkázzuk a nyelvünket. A hot dog szó szerinti, tehát tükörfordításban forró kutya lehetett volna, azonban nem terjedt el. Szóösszerántással keletkezett a vifli a virsli és a kifli szavakból, és bár a szó alkotói úgy vélték, hogy ha a kifli főnév megállja a helyét, akkor ez is, nem így lett. Maradt a hot dog és a hot dogos.  

Hunburger és hun dog

Ugyanez történt a hamburger szóval. Ez egyébként nemzetközi kifejezés, a német Hamburg város nevéből származik. Az elnevezés alapja az volt, hogy a Hamburg és Amerika között közlekedő hajókon ezzel a könnyen elkészíthető, olcsó étellel etették a kivándorló utasokat. Az amerikai angol terjesztette el, a magyarba is közvetlenül az angolból került be. Nem bontható összetett szóra, amelynek az előtagja a ham, az utótagja pedig a burger lenne. Azonban az történt, hogy lerövidült a burger kifejezésre, és ez az utótagnak vélt elem kelt újfent életre, így született a sajtburger, betyárburger, csibeburger, sertésburger, mangalicaburger, marhaburger, kondiburger. Sőt mi több! Kiskunhalason a hamburger magyar változata a hunburger, mint ahogy Győrött a hot dogé a hun dog.

Borítókép: Amerikai szurkoló hot dogot eszik az Egyesült Államok és Franciaország közötti világbajnoki mérkőzésen az ausztráliai Wollongongban, 2003. Fotó: AFP/Damien Meyer