A németek belefáradtak a balliberális Scholz-kormány csaknem két évébe. Ezt a felmérések is visszaigazolják. Elegük van a Zöldek által beindított energetikai és woke-őrületből, a világgazdasági hatásokkal is összefüggő termelékenységi megtorpanásból: a német GDP idén a 2019-es szintre eshet vissza. Elégedetlenek a krónikus lakáshiány miatt (a polgárok fele albérletben él, hosszú évekkel ezelőtt érkezett menekültek pedig panziókban, konténerházakban), nyomasztja őket az egyre letagadhatatlanabb migrációs probléma. A menekültügy, a határvédelem és a bevándorlás kérdése az első helyre került a mostani bajor kampányban. A problémák közül a német gazdasági nehézségek a magyar exportipart is elérhetik, és ha Olaf Scholz így folytatja, a végén még visszasírjuk Angela Merkelt. 

A nemzetközi találkozókon jellemzően kedélyesen mosolyog, az Északi Áramlat felrobbantására rá sem hederített, és még soha senki nem látta bármiért vagy bármi ellen is szenvedélyesen kiállni. Igaz, ebben az esetben Merkel sem tűrte volna meg maga mellett hűséges hadnagyaként. Scholz 2019-ben még a szociáldemokrata pártelnökválasztást sem tudta megnyerni, két éve pedig azért lehetett csak kancellár, mert CDU-s riválisa, Armin Laschet még nála is alkalmatlanabbnak bizonyult. Fő feladatának most alighanem recsegő-ropogó koalíciójának összetartását tekinti. Ha most rendeznék a Bundestag-választásokat, tíz aktív szavazóból csak négy (minden tíz németből pedig három) voksolna a jelenlegi kormánypártokra. Viszont csak két év múlva tartják meg őket. 

A nagy kérdés, van-e vajon valós politikai alternatíva. A jelenlegi erőviszonyok mellett reális ugyan, hogy a CDU/CSU 2025-ben újra a szövetségi kormány élére kerüljön, de mit is jelentene ez? Friedrich Merz, akit pedig a konzervatívok nagy reményeket táplálva vártak a kereszténydemokraták élére, eddig nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A CDU morog a kormánypártokra, mint kutya a kerítésnél, ám ennél többre nem futja neki. Van egy másik és ezzel összefüggő probléma is. 

Megerősödtek és állandó potenciális koalíciós partnerré lettek ellenben országos és tartományi szinten is a Zöldek, a liberálisok, sőt (baloldali vezetésű kormányok esetén) a szélsőbaloldali Die Linke is. A fősodorbeli pártok már tartományi szinten hasonultak egymáshoz. Valóban konzervatív kormányzás következne Németországban, ha a CDU/CSU megnyerné a 2025-ös választást, és egy vagy két említett „partnerrel” a nyakán ismét kormányra kerülne? A jelen feltételrendszerben aligha. 

Boszorkányüldözés Németországban

Márpedig a feltételrendszer aligha változik, amíg az AfD-t páriaként kezelik, és országosan több millió szavazópolgár ezáltal hiába adja le a szavazatát azon túl, hogy legalább kiadja egy időre a mérgét. Hogy rendszeren kívül tartsa ezt a bevándorlásellenes pártot – elvégre a „jelzőlámpa-koalíció” 2021-es szerződése szerint Németország immár hivatalosan is „sokrétű bevándorlótársadalom” (vielfältige Einwanderungsgesellschaft) – a német elit minden AfD-s ágy alatt nácikat keres, hogy igazolja a kifeszített egészségügyi kordont. Most például Björn Höckét, a párt türingiai erős emberét állítják bíróság elé, mert egy nagygyűlésen a náci rohamosztagosok, az SA jelszavát használta. A német közmédia és sajtó mindent megtesz a jobboldaliak (ez német nyelvterületen eleve megbélyegző kifejezés) hiteltelenítéséért. Egy ilyen médiakörnyezetben az AfD-szimpátia nyílt megvallása kockázattal is jár, amit csak független egzisztenciák, például sikeres vállalkozók vagy alacsony státusúak engedhetnek meg maguknak, nem tartva a társadalmi megbélyegzéstől. Egyelőre nem tudatosult, hogy sok millió – nyilvánvalóan nem náci – polgár szavazatának a semmibevétele a demokrácia nagyobb problémája lehet, mint az AfD.                  

Borítókép: Az AfD támogatója a párt logójával a hajában (Fotó: Getty Images)