A költségvetés egyenlegének tavalyi alakulása kapcsán több olyan vélemény jelent meg a közelmúltban, amelyben kiigazításokra, megszorításokra tesznek javaslatot annak érdekében, hogy a deficit újra csökkenő pályára álljon. Nagyvonalúan tegyük félre, hogy ez a családokat sanyargató politika korábban már csúfosan megbukott, bebizonyítva működésképtelenségét és eredménytelenségét. Annak eldöntéséhez, hogy valóban kellenek-e megszorítások, először is a költségvetés helyzetét, a magasabb hiány kialakulásának okait, valamint a gazdaság helyzetét, ciklikus pozícióját kell megértenünk. Ezt követheti az a dilemma, hogy milyen stratégiával érhető el a költségvetés helyzetének javulása, azaz mi a kiút a jelenlegi fiskális helyzetből – írta a Világgazdaságnak Suppan Gergely, a Nemzetgazdasági Minisztérium vezető közgazdásza.
Emlékeztetett: a gazdasági helyzet értékelésénél vissza kell lépnünk a Covid-válságot követő időszakhoz. A járvány előtti kibocsátási szintet a hazai gazdaság viszonylag gyorsan, 2021 második negyedévére elérte, 2022 második negyedévében pedig már a járvány előtti trendhez közelített. Ez arra utalt, hogy a járvány nem okozott tartós veszteséget a hazai gazdaságnak. A háború kitörése ettől a trendtől térítette el a hazai gazdaságot, az energiaegyenleg tízmilliárd eurós – remélhetőleg egyszeri – romlása feltehetően örökre elveszett a hazai gazdaság számára. Ennek és más kínálati sokkok által gerjesztett inflációnak a következményei már ismertek.
Következmények
Az egekbe szökő infláció csökkentette a bérek reálértékét (és ebben viszonylag szerencsések vagyunk, mivel a hazai reálbérek 12 hónapig csökkentek, míg Németországban hat, Csehországban nyolc negyedéven keresztül esett a reálbérek értéke), aminek hatására visszaesett a fogyasztás. A fogyasztást, elsősorban pedig a kiskereskedelmet, a háztartások óvatos magatartása is fékezte. A meredeken emelkedő kamatok és a belső kereslet visszaesése, valamint egyes állami fejlesztések elhalasztása és az átmenetileg zárolt uniós források együttesen csökkentették a beruházásokat. Ezt csak részben tudta ellensúlyozni a hazánkba áramló rekordnagyságú működő tőke – ismertette a tárca vezető közgazdásza. A felhasználási oldalon ezenkívül a készletek csökkentése, illetve leértékelődése rontotta a GDP-t. A termelési oldalon 2022-ben a rendkívüli aszály meredeken visszavetette a mezőgazdaság termelését, ami 2023-ban a kedvezőbb időjárásnak köszönhetően helyreállt.
Az energiaválság hatására az energiaintenzív ipari alágazatok erős visszaesést szenvedtek el, amit fokozott a belső kereslet, azaz a fogyasztás és az építési beruházások visszaesése. A magas kamatok, a bizonytalan gazdasági környezet és a visszaeső állami beruházások miatt csökkent az építőipar volumene is.
A belső kereslet gyengülése a szolgáltatási ágazatok többségében szintén zsugorodást okozott. Van azonban még egy tétel a termelési oldalon, a termelési adók és támogatások különbözete, ami 2022 második felétől érdemben hozzájárult a gazdaság visszaeséséhez. A külső sokkok egy része tehát itt csapódott le, ami részben magyarázza az államháztartás pozíciójának romlását is.
