– Az államfő elsősorban jelképes, reprezentatív feladatokat lát el, kivételt képez ezalól a külpolitika és a szükséghelyzet, amikor megnő a feladatköre – mondta a Magyar Nemzet megkeresésére Ördögh Tibor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adjunktusa. A Balkán-szakértő példaként említette, hogy míg Kolinda-Grabar Kitarović leköszönő államfő a kelet-közép-európai, illetve a visegrádi országokkal való együttműködést tartotta előbbre valónak, addig Andrej Plenković kormányfő, aki szintén a jobboldali HDZ politikusa, inkább egy nyugati vonalat képvisel a párton belül.

A horvát politikai erőknek a vasárnapi elnökválasztással nem ért véget a megmérettetések időszaka, ugyanis az év végén, várhatóan decemberben következnek a még fajsúlyosabb parlamenti választások, a felmérések márpedig nem mutatják jó színben a két nagy pártot. Míg a HDZ és az SDP együttesen a szavazatok több mint hetven százalékát szerezte meg négy évvel ezelőtt, a közvélemény-kutatások szerint a jobboldali párt most a voksok 25, a baloldali a szavazatok 21 százalékára számíthat. Igaz, a rendkívül töredezett pártrendszerben a szintén indulni kívánó kilenc-tíz erő között megoszlik a többi szavazat, így nem fogják tudni megszorongatni a két nagy pártot.

– A horvát pártrendszerből sokan kiábrándultak. Mindkét nagy párt volt már hatalmon, és nem tetszett egyik sem a választóknak. Kialakult az, ami Európa-szerte mindenhol, egy elitellenesség. Az emberek elutasítják a régi mainstream pártokat és új ideológiákat, meghatározó személyiségeket támogatnak – mondja Ördögh Tibor. A szakértő intő jelnek nevezte a nagy pártok számára azt, hogy az elnökválasztás első fordulójában a 18 és 29 év közötti fiatalok többsége a harmadik jelöltre, a popénekes Miroslav Škoróra szavazott. Ahogy a mostanin, úgy minden bizonnyal a decemberi választásokon is a legfontosabb kampánytémák közé kerül az elvándorlás, hiszen 2013-as EU-csatlakozása óta nagyon sokan, több tízezren hagyták el Horvátországot.