Meghalt Teodor Stanca, aki fiatalkorának egy tekintélyes részét a romániai kommunista börtönökben, munkatáborokban töltötte, amiért szolidáris volt az 1956-os magyar forradalommal. A magyarországi szabadságharc kitörése után a temesvári műegyetem néhány hallgatója úgy döntött, diákgyűlésen fejezi ki szolidaritását a magyarokkal. Aurel Baghiu, Caius Muţiu, Frederick Bart, Valentin Rusu és Heinrich Drobny mellett a kezdeményezők között volt Teodor Stanca is. 

Az október 30-i megmozdulás kapcsán egy memorandumot is megfogalmaztak. 

Követelték a szovjet csapatok azonnali kivonását Romániából, gazdasági kapcsolatokat minden országgal, beleértve a kapitalista országokat is. Követelték, hogy hozzák nyilvánosságra a Románia által aláírt gazdasági szerződéseket, Sztálin személyi kultuszának felszámolását, mivel Romániában csak mímelték a személyi kultusz eltörlését, továbbá: az orosz nyelv kiiktatását a felsőfokú oktatás kötelező tantárgyainak sorából, a marxizmus órák számának csökkentését, a parasztokat sújtó kötelező termény- és húsbeszolgáltatás eltörlését, a munkásosztályt megnyomorító normák eltörlését, a munkások fizetésének emelését, a fizetési adók eltörlését, egyetemi autonómiát. Elítélték a szovjet csapatok magyarországi katonai intervencióját. 

Teodor Stanca nyolc év börtönbüntetést kapott, ebből hat évet és három hónapot töltött le. – Szamosújvárra vittek, ahol 1956 karácsony estéjétől 1959-ig tartózkodtam. A börtön nagyon zsúfolt volt, nyomorúságos  körülményekkel. Ketten vagy hárman aludtunk egy ágyban. A cellákban többnyire az erőszakos mezőgazdasági szövetkezetesítést ellenző parasztok voltak. Mivel a börtönök megteltek, újra megnyíltak a munkatáborok a Duna-deltában, én is ott kötöttem ki, ahol újabb három és fél év fogva tartás következett a salciai és peripravai átnevelő táborokban – mesélte egy korábbi interjúban Stanca.

Teodor Stancát 2008-ban a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntették ki.

Borítókép: Teodor Stanca (Forrás: Facebook/Sfinții Închisorilor)