Geert Wilders kormányfői kinevezése előtt azonban az ottani fura politikai rendszer és koalíciós kényszer miatt azóta is akadályok tornyosulnak, de személye és pártja népszerűségi rekordokat dönt. Ez csupán annak köszönhető, hogy nevén nevezi az Európára és a hazájára nehezedő problémákat, elítéli az illegális bevándorlást és az azt támogató brüsszeli nyomást, Hollandia érdekeit tartja elsődlegesnek, óva int az internacionalizmus fanatikusaitól és a multikultúra „gyümölcseitől”.
 

 Ismerős ez nekünk, hiszen sorsközösséget jelent Magyarországgal és annak miniszterelnökével, de egyben jelzi azt is: Orbán Viktor messze nem olyan magányos harcos ebben a ringben, és az ügy messze nem olyan veszett, mint amennyire azt szeretné elhitetni a nemzetközi mainstream, a baloldali elit és média.
Geert Wilders sem az a meghátráló alkat, a migrá­ciós válsággal párhuzamosan rendületlenül figyelmeztet az iszlamizáció veszélyére is, pedig az Iszlám Állam vérdíjat tűzött a fejére. Lassan húsz esztendeje állandó testőri kísérettel kell élnie az életét, kiemelt biztonsági intézkedések mellett utazhat, dolgozhat, tarthat előadást. Rácsodálkozhattunk erre Nyíregyházán is, amikor ott tett eleget meghívásnak, és a Cantemus Kórusáról, Kossuth-díjas karnagyáról, Szabó Dénesről világhírű iskola környékét egyenruhás rendőrök, biztonságiak hada lepte el. A bejáratnál repülőtereket idéző beléptető rendszer, detektoros kapuk fogadták az érdeklődőket és a nagyteremben sűrűn álltak a terrorelhárítás emberei. Ez a fokozott védelem jár neki 2004. november 2. óta, amikor barátját, Theo van Goghot Amszterdamban, fényes nappal brutális kegyetlenséggel ölte meg a radikális Mohammed Bouyeri. S ha valaki azt gondolná, hogy ez már a múlt, nincs itt semmiféle veszély (ahogy a liberális, baloldali megmondók vég nélkül hajtogatják ezt), annak figyelmébe ajánlható Salman Rushdie esete: 1989-ben szólították fel a muszlimokat az író kivégzésére, ami kis híján 2022-ben, egy New York-i előadásán teljesedett be.
 

A nyíregyházi előadása után adott interjúban többször megerősítette: amiben nem hiszünk, azt nem is tudjuk megvédeni. Ő pedig hisz a hazájában, Európában, és felelősséget vállalva akarja megvédeni. Érthető hát a magyarok iránti szimpátiája, ami történelmi léptékkel is bír. Beszélgetés közben kellemes szürreális érzés töltött el: a holland politikusokra jellemző kioktató, lekezelő, látens felsőbbrendűséggel átitatott stílussal szemben a küldetés iránti alázattal válaszolt minden kérdésre. Nyíltan érvelt a Brüsszelben eltussolni akart problémákról, a kontrollt veszített népvándorlásról, az élhetetlenné váló nyugat-európai nagyvárosokról, a terrorveszélyről, az Európa létét veszélyeztető ideológiákról, gyengeségről.
 

 „Európa minden nemzete örökre adós marad Magyarországnak”. Határozott véleménye, hogy az 1848–49-es és az 1956-os forradalom és szabadságharc tette a magyarokat azzá, akik ma a szabadság legnagyobb védelmezői Európában. Meglehet, ha a miniszterelnök, Mark Rutte kicsit is elgondolkodott volna ezen, nem pedig letérdepeltetni akarná Magyarországot, nem térdelne most egy új állásért…
Bármerről is nézzük, jó okunk van/volt szurkolni annak, hogy Geert Wilders alakítsa meg Hollandia következő kormányát. Olyan holland miniszterelnök lenne, aki rajongásig szeretett magyar feleségében Eger és Szigetvár hős asszonyait látja. Amikor pedig a kedvenc magyar ételére voltam kíváncsi, széles mosollyal vágta rá: a paprikás csirke, és ezt is a szabolcsi barátai körében fogyasztja a legszívesebben. Jó szívvel várjuk hát egy újabb fogásra, találkozásra! 

A szerző a Kelet-Magyarország főszerkesztője