A szakértő elmondta, hogy a távérzékelésben, az űrgeodéziában és a geofizikában gyakran használt technológiánál a kutató eszköze az elektromágneses spektrum 10⁹–10¹¹ Hz tartományában kibocsátott radarhullám. Ennek során a szenzor egy és száz méter közötti nagyságrendű térbeli felbontást tesz lehetővé. A két vagy több felvétel közötti relatív fáziskülönbségből számítható ki a felszín és műhold közötti felszíndeformáció mértéke és sebessége. A vizsgált felszíni deformációk lehetnek emberi tevékenység eredményei, mint például bányaművelés alatt álló területek, mélyépítési munkálatok által indukált felszínváltozások, illetve víz- vagy olajkivétel. De lehetnek szeizmogenikus, vulkanikus, valamint geomorfológiai folyamat által vezéreltek, amelyeknél a deformáció mértéke a centiméterestől akár a 0,1 mm-es nagyságrendben is kimutatható. A technológia deformációérzékenysége és pontossága a korábbi módszerekkel összevethető nagyságrendű, a térbeli felbontása viszont messze felülmúlja azokét. Hatékonysága nemcsak az elméleti, hanem a gyakorlati szakemberek munkáját is segíti, nem igényel terepi munkát, fix infrastruktúra telepítését, továbbá teljesen napszak- és időjárás-független. Emiatt a katasztrófaelhárításban, a védelmi-ipari megfigyelésben is fontos szerepet játszik. A technológia hazai alkalmazására Magyar Bálint a paksi atomerőmű két új blokkjának telephely-engedélyezési eljárását, valamint a Lechner Tudásközponthoz kapcsolódva a földmegfigyelési információs rendszert említette. Hozzátette: a novemberi albániai földrengést követő elmozdulásokat is elemezték a rendszerrel.

A KGO a vizsgálatai kiindulási pontjaként leginkább az Európai Űrügynökség (ESA) Sentinel–1 missziójának radarfelvételeit használja fel. Ebben két műhold kering azonos, a Föld északi és déli pólusai közelében áthaladó pályán, de egymással átellenesen, és közben 5,4 GHz frekvenciatartományban figyelik meg a földfelszínt. Az így begyűjtött adatokat képekké alakítják, majd a földrajzi koordináta-rendszerbe illesztik.