Van a Kárpát medencében néhány olyan vendéglátó egység, melynek pusztán a belső térkialakítása is indokol egy látogatást, jó esetben többet is. Ez persze igencsak szubjektív műfaj. Még hasonló szocializációjú, hasonló világnézetű emberek is mást tekintenek szépnek vagy egyenesen lenyűgözőnek.

Mindazonáltal meg merem kockáztatni, hogy nemcsak a keresztény, nemzeti-konzervatív eszmevilág híveinek dobban meg a szíve, ha belépnek például a „Kisvendéglő a Hargitához” nevű békéscsabai étterem kapuin, betérnek a brassói Pilvaxba, a csóri Fiastyúkba vagy a Kondorosi csárdába.

A falon megannyi berámázott kicsi kép, köztük családi archív fotók is, továbbá festmények, feszületek. Integrál még a dekoráció piros fehér zöld gyertyát, Wass Albert fotót, Nyírő József kerámia-plakettet, címeres magyar zászlót, kokárdás népi női ruhát, mindezt harmonikus egységben. Mindenképp említést érdemel az is, hogy a jeles vendéglátó közadakozásból Wass Albert emlékparkot alakított ki saját telkén, az étteremmel szemben.

A honlap és az étlap ugyanezt az eszme- és értékvilágot közvetíti. Az előbbin szívmelengető sorok köszöntik az olvasót Dr. Barsi Balázs ferences szerzetes tollából Idézem: „Hospes venit, Christus venit!” – mondták a régi szerzetesek, akik Európa első vendégfogadói voltak - azaz, „Vendég jött, Krisztus jött!"

Ez a kis vendéglő alkalmas arra, hogy egy baráti társaság, egy család, - ha már el is szakadt attól az egyetlen igazi ASZTALTÓL, az OLTÁRTÓL, legalább itt készüljön a szeretet örök asztalának vendégségére, a Bárány lakomájára, ahová minden ember meghívást kapott.

A dicsőségesen föltámadt Jézusnak már nincs szüksége a mi ételeinkre, de nekünk szükségünk van az Ő jelenlétére, ezért hívjuk: „Édes Jézus légy vendégünk! Áldd meg, amit adtál nékünk! Ámen.”

 Nem állom meg, hogy ide ne szúrjam, hogy generációmnak s személyesen nekem is mennyire meghatározó élményt jelentett a jeles rendező több munkája.

S most nem a nemzeti oldalon is egyesek által gúny tárgyává tett Honfoglalásra gondolok, bár az is maradandó alkotás, mely sokat segíthet azoknak a szülőknek, akik át szeretnék adni a maguk nemzeti értékrendjét a gyermekeiknek. Hanem az „István, a király” című filmalkotásra, mely a televízió útján eljuttatta már Ceausescu uralma alatt a Partiumba és Bánságba az időközben klasszikussá vált rockopera képi világát azokhoz, akik nem kaptak útlevelet a román terrorállamban. A nagylemez, melyre egyébként vadásztak a román hatóságok, szemfüles csencselőknek köszönhetően meglehetősen nagy számban eljutott a rajongókhoz s ha dupla áron is, de hozzá lehetett jutni kellő utánajárással.

Az Illés zenekar 1981-es koncertjéről készült Koltay-filmet még vetítették is az erdélyi mozikban. Amikor a temesvári Arta filmszínház műsorra tűzte és megjelentek az első plakátok 1983-ban, nem akartunk hinni s szemünknek. Hihetetlennek tűnt abban a korban, hogy a Dobos Ákos által vezetett, „A magyar beat tinédzser évei” című Szabad Európás műsorból ismert „Ha én rózsa volnék” című dalt széles vásznon láthatjuk-hallgathatjuk szülővárosunkban. Hogy az alkotóknak azóta elvált az útja, s ki merre tart ezidőtájt, az mellékes a téma szempontjából.

S akkor hadd idézzem Koltay Gábor sorait is:

„Ki szívét osztja szét, ő lesz a Remény.” A magyar vendéglátás legszebb hagyományait folytatva ebben a hatalmas világfolyamban ez a hely a szeretet, a megértés kicsiny szigete, ahol finom ételek és nemes italok mellett egymás gondolataira is figyelünk, hogy aztán megpróbáljuk szebbé és jobbá tenni a világot. Kétségkívül, a családi szentélyt idéző étterem ad egyfajta megtisztulás élményt.

Bakos Attila étterme évek óta szerepel a Magyar konyha Balaton-kalauzában, s így a célpontlistámon is, de valahogy tavaly nyárig nem sikerült hozzá eljutni.

Az általunk rendelt ételeken kívül kínálnak halászlevet, szekfűgombás krumplilevest, ófalusi sáfrányos lakodalmas levest házi májgombóccal, borókás szarvaspörköltet sós burgonyával, áfonyalekvárral, bécsi szeletet csirkéből, roston sült fogast lecsós rizzsel, pontyot mediterrán salátával és harcsapaprikást túrós csuszával. Önkiszolgáló salátabárt is működtetnek.

Az import töményitalok között nem sok érdekes tételt találunk, tartanak viszont Szicsek és Panyolai pálinkákat. A sörök nagyipari multitermékek, pedig az étterem filozófiájához jobban illene a tapolcai Stari főzde Fehérlófia, Hamvas vagy Gizella söre, netán a Szent András sörfőzde Magyar Vándora, Betyárkirálya vagy Napkincse.

Az igényes kiállítású borlap Gottfried Benjamin Hancke „A magyar bor dicsérete” című versével indít. Kínálnak hatféle folyó bort, melyeknek a termelőjét nem tüntetik fel. A minőségi tételek palackban kaphatók, kilenc neves környékbeli borászat egy-egy borát válogatták össze, minden egyes pincészetről rövid leírást adnak. Hét olasz bor szerepel a választékban.

A kiszolgálás helyhez illő, kedves, családias.

Nyitófogásunk nyírádi vargányakrémleves volt füstölt szarvassonkával fokhagymás pirítóssal. A leves selymes, intenzív vargányaíz uralja, hamar elfogy. 

A csülkös pacalba füstölt csülök került, szaftja lehetett volna sűrűbb, pörköltszerűbb, de megelégedésünkre szolgált így is. Savanyúságot a salátabárból vettünk hozzá. Mi csípősen szeretjük a pörköltet, örvendtünk, hogy az asztalon volt a só- és borsdaráló mellett chilidaráló, továbbá szárított erőspaprika és Erős Pista is. Utóbbit békén hagytuk, hisz inkább sós, mint csípős. 

A túrógombóc állagra kicsit vizenyősre sikeredett, ízre egyébként jó volt. Édes tejfellel tálalták, epermártással díszítették, majd porcukorral, narancscikkel, őszibarackbefőttel és mandulaforgáccsal díszítették.

Az apró hibák dacára nagyon jól éreztük magunkat Bakos Attilánál, az emlékparklátogatással egybekötött szigligeti kiruccanást a legszebb balatoni élményeink között raktároztuk el.

Elérhetőségek:

Bakos Attila vendéglője

Szigliget, Iharos u 4.

Telefonszám: + 36 87 461 210 Honlap: https://bakosattilavendeglo.wixsite.com/vendeglo

E-mail-cím: [email protected]

Borítókép: Bakos Attila vendéglője Szigligeten (Fotó: a szerző)