Faramuci a helyzet: az államilag támogatott doppingprogram miatt Oroszország hivatalosan egyetlen sportágban sem vehet részt világbajnokságon, és elvileg nem is rendezhetne. A strandlabdarúgás nagy eseményének mégis Moszkva a házigazdája, a helyi szurkolók viszont csak az Orosz Labdarúgó-szövetség csapatának szoríthatnak.

Ha eltekintünk ettől az ellentmondástól, akkor is sok mindent elárul a strandfoci fejlődéséről, hogy a strandokról híres országok helyett a moszkvai Luzsnyiki stadion árnyékában elkészített homokos pályán küzd egymás ellen a világ tizenhat legjobb csapata.

A strand és a futball kapcsolatát tekintve nem meglepő, hogy Brazíliából indult el a szakág, az első tíz világbajnokságot 1995 és 2004 között itt rendezték. Olyan jól ismert sztárok is népszerűsítették a homokon játszott változatot, mint Zico és Romário. Utóbbi részt vett az új korszak első vb-jén is: 2005-ben ugyanis a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) saját égisze alá vonta az eseményt.

Az első FIFA strandlabdarúgó-világbajnokságnak mégsem Romário volt a legnagyobb sztárja, hanem Eric Cantona, aki játékos-edzőként győzelemre vezette a francia válogatottat. A brazilok azóta többször is megszerezték az aranyérmet, a franciák viszont teljesen eltűntek a szakág elitjéből, és legutóbb 2008-ban, az első, Brazílián kívül rendezett eseményen vehettek részt a világbajnokságon.

Ma már nincsenek a mezőnyben korábbi labdarúgó világsztárok, a specialistáké a főszerep. Az egyetlen kivétel Tahiti válogatottja lehet, bár az óceániai szigetcsoport csapatában már inkább fordított a helyzet: a strandlabdarúgók elég erősek ahhoz, hogy beférjenek a nagypályás válogatottba is. Nagy különbség, hogy strandon két vb-döntőt is játszott már Tahiti, míg nagypályán a részvétel is csak távoli álomnak tűnik.

Ismerős nevekkel azért találkozhatunk, bár ez csak a véletlen műve. A svájci válogatott vezére a korábbi vb-gólkirály, Dejan Sztankovics, aki ugyanúgy Jugoszláviában született, mint a nagypályáról ismerős névrokona, aki az Interrel Bajnokok Ligáját is nyert. Sztankovicsék az első fordulóban nagy bravúrt értek el, büntetőpárbajban legyőzték Brazíliát – igen, büntetőpárbajban, ugyanis a három játékrészből álló strandfocimeccseken nincs döntetlen már a csoportkörben sem, a pontszámítás viszont különleges: a vesztes semmiképpen sem kap pontot, a győztes viszont csak a rendes játékidős sikerért kapja meg a hármat, a hosszabbításos győzelem kettő, a büntetők után elért siker egy pontot ér.

Az első forduló legtöbb gólt hozó meccsét Spanyolország vívta a mezőny egyetlen vb-újonca, Mozambik ellen. Bár a papírforma-vereséget nem kerülhette el az afrikai válogatott, legjobb játékosa, Figo mesterhármassal kezdett. Természetesen ismét csak névrokonságról van szó közte és a korábbi aranylabdás portugál sztár között.

Az összefoglalóból is látszik, hogy a homokon néha egészen kiszámíthatatlanul pattan a labda, és jellemzőek a látványos, ollózós mozdulatok is, az ilyen lövések akadályozása ugyanis szabálytalannak számít a strandfociban.

A világbajnokság augusztus 29-ig tart. A rossz kezdés ellenére Brazíliát továbbra is az esélyesek közé kell sorolni, ahogy a címvédő Portugáliát és a rendező oroszokat is. A torna mérkőzései közül néhányat az M4 Sport is műsorára tűz, szombaton a 18.00-kor kezdődő Tahiti–Spanyolország meccset.

(A borítóképen a világbajnokság helyszíne. Fotó: Beachsoccer.com/Jose M. Alvarez)